Bizerta, Tunis

Tunézia arcai

Közzétette:

 

 

Valamelyik európai fővárosból röppenve Tunéziába úgy érezzük, más világba csöppentünk. Aki viszont délről érkezik – például a Szaharát átrepülve, vagy valamelyik Perzsa-öböl menti országból hozza a gép – Tuniszban már-már Európában érzi magát. Tunéziának sok arca van; az ország legalább háromezer év óta éppúgy találkozóhelye, mint ütközőpontja Európának, Afrikának és a Keletnek.

 

Souk of Tunis

Idegen és varázslatos világ: a tuniszi szuk labirintusa. A kézművesek és árusok utcái részint fedettek, jobbára a mesterségekhez igazodnak. A szuvenírkereskedelem azonban itt is fokozatosan kiszorítja a kézművescéheket.

Az volt már Kr. e. 1100 táján is, amikor a tunéziai őslakosságot föníciaiak űzték el, és létrehozták kereskedelmi telepeiket a tengerparton. Kr. e. 146-ban, Karthágó bukása után is az volt, amikor rómaiak jöttek az országba, miközben Afrika belsejéből egyre újabb és újabb nomád és félnomád törzsek nyomultak észak felé. És nem változott a helyzet azután sem, hogy a rómaiakat 439-ben a vandálok, őket alig 100 év múlva a bizánciak, majd az utóbbiakat 647-től az arabok kényszerítették meghátrálásra.

A síita Fatimida-dinasztia uralma alatt Tunézia átmenetileg a Palesztinától Marokkóig terjedő iszlám nagybirodalom része lett. A 11. század a betörő beduin törzsekkel vívott harcokkal telt el. Az almohadák és a hafsziták idején, a 12. és 16. század között ismét stabilizálódott az ország helyzete, és új virágkor köszöntött be. Tunézia birtoklásáért azonban már ekkor megkezdődött a harc. V. Károly császár alatt, 1535-ben spanyol csapatok foglalták el Tuniszt, de az oszmán birodalom 1574-ben bekebelezte Tunéziát, majd 300 éves oszmán uralom után, 1881-ben végül francia uralom alá került az ország.

Három évtizedes függetlenségi törekvések és a második világháborúban rövid ideig tartó német megszállás után Tunézia 1956-ban független állam lett. Három ezer éves, váltakozó idegen uralmak emlékeit őrzi. Lakossága sokféle, kisebb-nagyobb etnikai csoportokból – arabokból és berberekből, fekete-afrikaiakból, törökökből és olaszokból, spanyolokból és franciákból – áll.

 

Bizerta, Tunis

Bizerta az északi tengerpart legnagyobb városa és fontos kereskedelmi kikötője nem csupán modern épületekből, kikötői létesítményekből áll: a régi, festői halászkikötőt Dél-Európára emlékeztető házak szegélyezik.

És zsidókból. Kr. u. 70-ben, miután a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet, nagyobb csoport zsidó vonult Tunéziába. Djerba sziheten Hara Seghira és Hara Srira mezővárosok lakossága az ő utódaiknak tekinthető. A Hara Srira közelében álló „El Ghriba” – „a csodálatos” zsinagógához évről évre elzarándokolnak a Maghreb-országokban élő zsidók.

 

Synagogue El Ghriba, Tunisia

Az El Ghriba zsinagóga belseje

A 14. és a 15. században a vallásuk miatt üldözött spanyolországi zsidók ezrével menekültek a toleránsabb mohamedán Tunéziába, majd a 18. században a Nápolyi Királyság üldözöttjei kerestek menedéket észak-afrikai hittestvéreiknél. Itt jelentékeny korlátozásokba ütköztek ugyan – fizetniük kellett a „hitetlenekre” kirótt fejpénzt, nem lehetett ingatlanuk és a 19. század közepéig megkülönböztető ruházatot kellett viselniük –, de sokan közülük – kereskedőként, orvosként, patikusként és főleg a bej pénzügyi tanácsadójaként – tekintélyre és befolyásra tettek szert.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (378.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s