Közzétette:
Először csak egyetlen furcsa fekete-fehér csíkos „zászlórúd” mered ki a fűcsomók közül, de aki jobban figyel, az rövidesen lát már kettőt, hármat, tízet: a fakó hajnali fényben felfedeztük a kis csapat kattát, a lemurok fajtájához tartozó rókaképű, fürge félmajmot.
Gyűrűsfarkú maki vagy más néven katta (Lemur catta)
Táplálkozás közben figyelhettük meg őket: a fügekaktuszt különösen szeretik. Hogy ne piszkolják be selymes szőrzetüket, a katták „tisztességesen” leülnek, mielőtt befalják a gyümölcsöt. A körítés füvekből áll, majd faháncs-desszert következik. Étkezés közben az állatkák csaknem úgy dorombolnak és nyávognak, mint a macskák. Ezután elnyúlnak a melengető napfényben, mind a négy lábukat kinyújtva.
Szerencsénk volt, hogy megleshettük őket: bár a katták még viszonylag gyakoriak a vadon élő félmajmok közül, de őket is fenyegeti a veszély, hogy az ember elfoglalja az életterüket, a sztyeppéket és erdőövezeteket. Sokkal súlyosabb azoknak a fajtáknak a sorsa, melyek kizárólag erdőkben élnek: az utóbbi évtizedekben Madagaszkár erdeinek kilenctizedét kipusztították. A megmaradt részeket ugyan természetvédelmi területnek nyilvánították, ám általában alig őrzik. Így hát félő, hogy a Madagaszkáron honos húsz lemurfajtából néhány csak az állatkertben hosszabbíthatja meg életét vagy kihalásra van kárhoztatva.
A„veszélyeztetett állatok listáján” egészen elöl szerepel a kecses vézna ujjú maki; nevét vékony, hosszú középujjáról kapta, amivel kukacot váj ki a fakéregből. Ugyancsak igen veszélyeztetett a kis macskamaki (eddig csupán négy példányát tudták megfigyelni), valamint az indri, a legnagyobb élő félmajom.
Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (228.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet
