Népművészeti kiállítás

Kéz | Mű | Remek – Népművészeti Szalon 2018

Közzétette:

 

 

Az elmúlt években rendezett építészeti, képző­mű­vé­szeti, fotográfiai és iparművészeti nemzeti szalonokat követően idén a Műcsarnokban azok a népi kéz­mű­ves meste­rek, mű­vé­szek mu­tat­koz­nak be, akik al­ko­tómun­ká­juk­ban a nép­mű­vé­sze­ti ha­gyo­mányt te­kin­tik ih­le­tő for­rás­nak. A Magyar Művészeti Akadémia és a Műcsarnok 2018. évi Nemzeti Szalonja Kéz/Mű/Remek címmel a kortárs „népi” kézművesség legkiválóbb mestereinek munkáiból nyújt reprezentatív válogatást. A „mesterremekek” az utóbbi tíz-tizenöt évben születtek, és jól reprezentálják azt a gazdag műfaji, technikai és alkotói sokszínűséget, amely a kéz­mű­ves­moz­galom sajátja.

plakátAz alkotók jó része Népművészet Mestere, Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész és más kitüntető címekkel és díjakkal rendelkező alkotó, akik rendszeresen zsűriztetnek, részt vesznek pályázatokon vagy maguk is oktatják a mesterségüket, műhelyeket, iskolákat vezetnek, szakkönyveket írnak. Megjelennek olyan mesterek is, akik valamely Kárpát-medencei néprajzi táj helyi örökségét képviselik, otthonról hozzák “háziipari” tudásukat, nem egyszer nagy múltú mesterdinasztiák leszármazottjai, jó esetben helyi keresletre is dolgoznak, ott, ahol a lokális vagy regionális identitás kifejezésének mai reneszánsza miatt újra társadalmi értékkel bír a hagyományos tárgykultúra egyes elemeinek jelképerejű használata. Külön kategóriát jelentenek azok a képző-, restaurátor- és iparművészképzésben részt vett alkotók, akik tárgyrekonstrukcióik révén, egyházművészeti, vagy a modern design irányába mutató munkáik által kapcsolódnak a népművészeti ihletésre dolgozók tágabb körébe.
népművészeti kiállításA kiállításon látható munkák fő ihlető forrása a Kárpát-medencei magyar és nemzetiségi paraszti tárgyalkotó művészet és a történeti kézműipari hagyomány.
A tárgytípusok, anyaghasználat, technikák, díszítések a házi- és kézműipari kismesterségek hiteles ismeretén alapulnak. Kiállítunk: (1) rekonstrukciós jellegű tárgyakat; (2) a Népművészeti kiállításnépművészeti hagyomány keretein belül maradó „hitelességre” törekvő, a paraszti tárgyalkotó művészet logikája szerint dolgozó, de ugyanakkor kreatív alkotói variációkat megmutató tárgysorozatokat; (3) továbbá a hagyományos keretekből kilépő, már iparművészeti szemlélettel alkotott mai tárgyakat is.
A kiállított művek egy lenyűgöző szakmai felkészültséggel és elmélyült néprajzi, történeti ismeretekkel Népművészeti kiállításfelvértezett alkotói közösség munkái. A tárgyak már-már alig hihető tökéletessége, „hibátlansága” lenyűgöző. Nemegyszer az az érzésünk, hogy a mai alkotók hajdanvolt mestereiket is túlszárnyalják tudásban: a hagyományos táji stílusok, „anyanyelvi szintű” ismeretével rendelkeznek, ugyanakkor bátran kísérleteznek, és az egyéni hangvétel megtalálására, művészi értékkel bíró egyedi alkotások létrehozására törekednek.
Népművészeti kiállításA kiállítás rendezőinek az volt a szándéka, hogy a műremekek szépsége, igényessége és harmóniája ráirányítsa a közönség figyelmét a hagyományos tárgyi világ időtálló esztétikumára. Törekvésünk, úgy gondoljuk, célt ért. Az alkotói koncepció, az anyagválasztás, a technika, a forma és a motívumok összehangolása, az arányos kompozíció, az aprólékos, gondos kézimunka ezen a kiállításon is az alkotóktól megszokott magas minőséget képviseli, hiszen Magyarország „népművészeti nagyhatalom”, amire méltán büszkék lehetünk, s amire újból és újból rácsodálkozunk. A tárgyakon érezzük a ráfordított időt, a mester kezének érintését, az elődök tudása és szépérzéke által kicsiszolt, de az egyéni alkotó elképzelése által új formát öltő hagyomány ismerősen-ismeretlen ízlésvilágát. Ezek a tárgyak ruhatárunk egyéniséget sugárzó egyedi kellékei lehetnek, a mindennapokban pedig természetközeli, meleg otthonosságot teremthetnek a környezetünkben.
Ma a könnyen megvásárolható és könnyen kidobható termékek özönében a generációkat kiszolgáló – és összekötő – minőségi kézművestárgyak nem elévülő értéket képviselnek. „Slow food”, „slow travel”, „slow city”, „slow living”… – lelassulni, időt hagyni, önmagunkra és egymásra figyelni: ez az életvezetés régi-új bölcsessége, amely az utóbbi években a környezet- és egészségtudatos emberek törekvésévé vált. Legyen az életünknek újra elviselhető, lélekkímélő ritmusa, és emberléptékűbb dimenziója. A „kevesebb több” elve minőségtudatos választást és valóságos értékközpontúságot jelent. Ennek az eszmélésnek a része a kézművesség új reneszánsza szerte a nagyvilágban, s ehhez az értékteremtéshez képes hozzájárulni a magyar kézművesség is a hagyomány iránti tiszteletével és kimagasló tudásával.
Reméljük, hogy egyre többen lesznek Magyarországon, akik értékként tekintenek tárgyi kulturális örökségünkre, azt ellentmondás nélkül egyeztetik össze mai modern életük kereteivel, és örömmel merülnek el a hagyományok kínálta tudás és esztétikum élvezetében.

A tárlat első terme a hetvenes évek népművészeti újjászületését idézi meg egyik oldalon a nomád nemzedék mestereinek tárgyaival, ezekkel szemben pedig a táncházmozgalom népviseleteivel, valamint számos archív fotóval. A híres néprajzi tájak továbbélő hagyományát egy erdélyi és egy anyaországi egység mutatja be. A berendezett kalotaszegi ház mellett széki, székelyföldi és bukovinai szobák kaptak helyett, míg a matyóföldi ház mellett Kalocsa, Sárköz és Palócföld népművészetét ismerhetik meg a látogatók. Külön termek tekintik át az otthon, majd a házból kilépő ember világát, tárgykultúráját lakásberendezéseken, illetve öltözeteken, viseletkiegészítőkön keresztül. A szakrális terek egységébe egy 47 táblás kazettás mennyezet is készült, míg a közterek, jelképek termébe egy kisebb faragott kapu is helyet kapott, a kiállításba szánt, nagyméretű székelykaput azonban végül a Műcsarnok épülete mögött helyezték el. A közönség megismerkedhet több kézműves dinasztiával, betekintést nyerhet a tárgyrekonstrukciók készítésébe, a népi hangszerek világába, de a tárlat még a népi építészetbe is bevezetőt nyújt.
A látogatók nemcsak megtekinthetik, de ki is próbálhatják a népművészet számos fortélyát, különleges hangszereket szólaltathatnak meg és a kísérőprogramok során közös táncban, éneklésben is részt vehetnek a kiállítás augusztus 20-i zárásáig.

A kiállításról további részletes ismertető Szegő György, Andrásfalvy Bertalan, valamint a kurátorok, Beszprémy Katalin és Fülemile Ágnes írásaival itt olvasható.

A ki­ál­lí­tás főku­rá­to­ra: Beszp­rémy Ka­ta­lin
Szak­mai és mű­vé­sze­ti kon­cep­ci­ó­ért fe­le­lős ku­rá­tor: Fü­le­mi­le Ágnes
Társ­ku­rá­to­rok: G. Szabó Zol­tán, Pál Mik­lós­né és Sze­ré­nyi Béla
Belsőépítészeti terv: Jakab Csaba

 

Megnyitó: 2018. április 21. (szombat) 11 óra


JELES NAPOK | Művészeti események és kézműves-foglalkozások egész nap:

Szent György napja, április 22. (vasárnap) 10–18 óra
Pünkösd, május 21. (hétfő) 10–18 óra
Szent Iván napja, június 23. (szombat) 10–02 óra
Nagyboldogasszony napja, augusztus 11. (szombat) 10–18 óra

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s