idol

Kykládok

Közzétette:

 

 

Égei-tengeri szigetek a görög szárazföld és Kréta között. Egy ókori elképzelés szerint nevüket azért kapták, mert körbeveszik Délost, Apollón és Artemis születési helyét (gör. kyklos: kör).

Kykladen

Az Égeikum térképe, a Kykládok vonalkázással jelölt szigetcsoportjával.
A fénykép forrása: W. Ekschmitt, Kunst und Kultur der Kykladen, Mainz am Rhein 1986, 10.

A szigetcsoport legfontosabb tagjai Paros, Naxos, Mélos, Siphnos, Théra és Mykonos. Fő jellegzetességük, hogy többjükön gazdag márványbányák működtek, a legjobb minőségűek Paroson. Kultúrájuk egyik virágkora a bronzkor, amikor Trójához, Krétához és a görög szárazföldhöz hasonlóan önálló kultúrkört alkottak az Égeikumban (kykládikus kultúra). A Kykládok bronzkori szobrászatának az idolok mellett a kőedény is jellemző műfaja. Az archaikus korban szobrászatuk révén játszottak nagy szerepet a görög művészet történetében (archaikus szobrászat). Utána megszűnt önálló művészeti arculatuk.

 

idol

Kora-kykládikus márvány szobor: hárfán játszó ülő alak.
A fénykép forrása: Masterpieces of the J. Paul Getty Museum. Antiquities, Los Angeles 1997, 16

Kykládikus idolok

A kora-bronzkori kykládikus kultúra legjellegzetesebb művészeti emlékei a Kr.e. 3. évezred második felében készített márványszobrok. Méretük változó (10 és 150 cm. között). Általában hanyatt fekvő, kezét a hasán összefonó nőalakot ábrázolnak, néhányuk nyilvánvalóan várandós. A jóval ritkább férfiszobrok nádsípos, hárfás zenészeket, harcosokat jelenítenek meg. Felületük alig plasztikus, kivételt általában az orr és a mellek megmintázása jelent. Gazdag festés díszítette őket, ami eltűnt ugyan, de védőrétegként máig megőrizte jó állapotú példányokon a befestett részek körvonalát (pl. a nagy budapesti idolon a fejdísz és a jobb szem a látszat ellenére nem dombormű; a festetlen részek felülete jobban lekopott).

Nem tudni, kit ábrázolnak ezek az idolok (régies nevükön bálványok). A szokásos értelmezési kísérletek (istennő? a halott túlvilági kísérője? a túlvilági újjászületés szimbóluma?) érvénye bizonytalan, mivel egyelőre eldönthetetlen, hogy a több mint négyezer évvel ezelőtt virágzó kykládikus kultúrában milyen valós értelmezési lehetőségek közül lehet választani. Zömüket temetőkben találták, de egyáltalán nem biztos, hogy valamennyi példány a sírvilághoz tartozott.

A szobrokat egynemű sorozatokba lehet rendezni, mivel különféle csoportjaik azonos elvek szerint készültek. A budapesti példányok közül a nagy idol az ún. Spedos-, a két kisebbik pedig a Dokathismata-típusba tartozik. Egységes (de távolról sem egyforma) kánon szerint készültek: az alakok fő részeit három egymást érintő és a testet négy részre osztó kör ívei határozzák meg (vö. emberábrázolás; a kisebbik idol rajza ). Az egyes darabokat aprólékos elemzéssel egymástól több-kevesebb biztonsággal megkülönböztethető ókori kőfaragó mesterek műveiként sikerült osztályozni, azaz attribuálni. A kisebbik ép idol pl. az oxfordi múzeumról elnevezett Ashmolean-mester alkotása.

Felfedezésük a 19. sz. végén kezdődött meg. Az absztrakt felfogású idolok nagy hatással voltak a századforduló művészetére (Picasso, Brancusi, H. Moore).

Nagy Árpád Miklós – Szépművészeti Múzeum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s