Cyprus countyside on Troodos Mounten

Szépség és tragikum – Ciprus

Közzétette:

 

 

Alig akad még úti cél Európában, amely olyan növekvő kedveltségnek örvendene, mint Ciprus. A földközi tengeri sziget kicsiny, de nem zsúfolt területén mindent megad a turistának, ami csak a szíve vágya. Egész évben süt a nap, változatos a táj, a konyha, a többnyire tengerparti szállodák színvonala magas, az emberek szívélyesek és vendégszeretők. Ciprus minden zuga teli van ősi kultúrájának és mozgalmas történelmének emlékeivel.

A szigetnek azonban keservesen meg kellett fizetnie legendás szépségéért. Évezredek óta az a tragikuma, hogy bár görögök lakják, soha nem tartozott Görögországhoz. A görög szárazföld túlságosan messze van. Ázsia és Afrika partjai túlságosan közel. Így aztán Ciprus újra és újra felkeltette szomszédai étvágyát. Sőt olyan távoli államok, mint a velenceiek és britek is hatalmukba kerítették egy időre a szigetet, formálták és európai mázzal vonták be, miközben a Kelet hangulata érződött rajta.

Itt a történelem is kézzel fogható. A látogató megáll a gótikus katedrálisok előtt, amelyek olyan szépek és impozánsak, mint a franciaországiak, és valóban azokra az időkre utalnak, amikor majd háromszáz évig a francia Lusignan-nemzetség uralkodott Cipruson, de ma ezek a katedrálisok mecsetek, és jámbor török muzulmánok imádkoznak bennük.

1571 óta mecsetek, amikor a kettéosztott sziget mai drámája elkezdődött, akkor foglalták el az oszmán törökök. Anatóliai telepesek, parasztok, katonák jöttek velük, a mai ciprusi törökök ősei. A sok népből álló oszmán állam szultánja nemzetiségnek ismerte el a sziget görög lakosságát, a görögkeleti (ortodox) érsek megkapta az etnarcha, a „népvezér” Makarios IIIhivatalos címét. Személyesen felelt a távoli Isztambulban lévő szultánnak, hogy a görögök beszolgáltassák adójukat. Ma is ez a szerep magyarázza az érsek erős pozícióját a sziget politikai életében. Ezt a kettős funkciót senki sem testesítette meg jobban III. Makariosz érseknél, aki 1960-tól, Ciprus függetlenné válásától – az 1974-es puccs okozta rövid megszakítással – 1977-ben bekövetkezett haláláig államelnök is volt.

Csatlakozás vagy megosztás

Az oszmán időkben görögök és törökök lényegében békésen éltek együtt Cipruson. 1878-ban brit igazgatás alá került a sziget, majd 1925-ben brit koronagyarmat lett: a brit gyarmati hatalom ugródeszkája a Szuezi-csatorna, a Közel-Kelet és Brit-India felé. Nagy-Britannia sokat tett a szigetért: az iskolaügy és a közigazgatás ma is arról tanúskodik, hogy az angolok megjavították az infrastruktúrát; sok görög ciprióta és ciprusi török még ma is úgy érzi, hogy London közelebb van hozzá, mint Athén vagy Ankara. Ciprus kétségtelenül „európaibb”, mint a két úgynevezett anyaország: Görögország és Törökország.

A gyarmatosítás elleni küzdelem hulláma az ötvenes évek közepén érte el Ciprust. 1955-ben az EOKA nevű görög nacionalista ellenállási szervezet véres gerillaharcot kezdett a britek és a törökök ellen. Az EOKA a sziget görög lakosságának széles körű támogatását élvezte, mert a szervezet célja megfelelt az emberek teljesen érthető vágyának: nyelvük, kultúrájuk és vallásuk alapján mindig is görögnek érezték magukat, és azon voltak, hogy a sziget csatlakozzék Görögországhoz. Az EOKA mögött állt az egyház és Makariosz érsek is,

A ciprusi lakosság arányait tekintve is indokoltnak látszott a görög többség óhaja: a szigeten élők 79%-a görög, 18%-a pedig török. A kis török népcsoport azonban elkeseredetten küzdött a görögök célja ellen, és így akaratlan szövetségese lett a brit gyarmatosító hatalomnak, amely négy teljes éven át Cipruson vívta egyik utolsó harcát. A törökök az „enozisz” eszméjével – a sziget Görögországhoz való csatolásával szemben a „takszim” – a sziget görög-török megosztásának – jelszavát hangoztatták. Ily módon a britekkel vívott küzdelem kellős közepén létrejött a második front: kitört a polgárháború.

Az 1959-ben aláírt Ciprus-szerződés kompromisszummal zárta a küzdelmet: se csatlakozás Görögországhoz, se megosztás. 1960-ban a sziget független állam lett, melynek szuverenitását Nagy-Britannia, Görögország és Törökország szavatolta. Az új konstrukció azonban nem bizonyult elég erősnek a felhalmozódott feszültségekkel szemben. A görög többség és vezető politikusa, Makariosz érsek-elnök igazságtalannak és használhatatlannak tekintette az alkotmányt, amely a kis török népcsoportnak jó néhány területen – számarányához mérten túl sok jogot biztosított. Amikor 1963-ban egyoldalúan módosítani akarták az alkotmányt, újra fellángolt a véres küzdelem a görögök és a törökök között.

A sziget függetlenségét garantáló egyik hatalom, az athéni görög kormány végül 1974 nyarán puccsot szervezett Cipruson, hogy félreállítsa a számára kényelmetlenné vált Makarioszt. Az athéni katonák ciprusi államcsínye mögött álló erők ismét a sziget Görögországhoz csatolását akarták elérni. Ez azonban porondra szólította Törökországot, a másik hatalmat is, miközben a harmadik, Nagy-Britannia – kötelességét megszegve – elhárította magától a felelősséget.

1974 júniusában és augusztusában Törökország két erőteljes katonai csapás után megszállta a sziget északi felét. Ezrekre rúgott a halottak és eltűntek száma, mintegy 160-180 ezer UN buffer zone at Nicosiagörögnek kellett a sziget déli részére menekülnie. A török hadsereg kettéosztotta a szigetet. A török hadsereg kettéosztotta a szigetet. A határvonal Nicosia közepén húzódik. És az árkok nagyon mélyek. A török csapatoktól megszállt északi rész 1983-ban független állammá nyilvánította magát, amelyet azonban egyedül Törökország ismert el.

Észak történelmi öröksége

CyprusAki egész Ciprust meg akarja ismerni, annak ma két utazást kell tennie: egyet délen, egyet pedig északon. A két oldal kölcsönösen illegitimnek tekinti egymást, gyakorlatilag lehetetlen az egyik részből a másikba menni. Aki beutazott északra, onnan egyáltalán nem mehet délre, ahonnan szintén csak bizonyos korlátozásokkal, esetleg egynapos kirándulásra mehet északra.

Ciprus sok szép települése és vidéke északon fekszik. Valamikor Kyrenia kikötővárosa volt a turisták kedvelt célpontja. A város mögött elterülő meredek lejtőket citrus- és olívaligetek borítják. A magaslatokon bizánci időkből származó erődítmények emelkednek. Jellegzetes ciprusi falvak találhatók a környéken: Bellapais a gótikus apátsággal a legismertebb közöttük.

Az északi részen is vannak régészeti helyek, mint Salamis, amely 2000 éve az egyik legjelentősebb görög város volt Cipruson. Famagusta kapui előtt terül el, amely a genovaiak és a velenceiek idején Levantének, a Földközi-tenger keleti partvidékének leggazdagabb városa volt. A város maradványait azonban a 19. században, a brit uralom idején elszállították és a Szuezi-csatorna építésénél használták fel.

 

 Gymnasion at Salamis Theater, Salamis

Római és bizánci korból származó romok emlékeztetnek a majd 2000 éves történelemre. Hosszú ideig a keleti parton fekvő Salamis volt a sziget fővárosa, 647-ben arabok rombolták le.

Famagusta hatalmas falakkal és erődítményekkel védett óvárosa a ciprusi történelem egyik drámájának is színtere volt. A város egy évig állta a törökök ostromát, mielőtt 1571-ben megadta magát. Lala Musztafa, a győztes török hadvezér Marc Antonio Bragadinót, a bátor védőt elevenen megnyúzatta. A gyönyörű gótikus Szent Miklós-katedrálist mecsetté alakították és az 1571-es győzőről nevezték el: karcsú minaretje úgy tapad a katedrális egyik tornyához, mint a sziget számára újra meg újra szenvedéseket okozó történelmi változások jelképe.

Legalább ennyire érdekes Nicosia óvárosa is, ám éppen központját metszi ketté a „zöld vonal”, amelyet 1963-ban egy brit katonatiszt húzott meg a város térképén, hogy a görög és török partizánokat elválassza egymástól. Ma ez a vonal jelenti a könyörtelen határt.

A virágzó dél

Az 1974-es török invázió után úgy tűnt, hogy a sziget már nem fogja kiheverni ezt a csapást. Ma viszont csak az északi, vagyis az akkori győztes fennhatósága alá tartozó területek stagnálnak gazdaságilag, és úgy festenek, mint a háború tulajdonképpeni áldozatai. Délen a görögök – nagy tehetséggel – kisebbfajta csodát hajtottak végre. Olyan települések, mint például Paphos, amelyek 1974-ig Csipkerózsika-álmukat aludták, ma az idegenforgalom súlypontjaivá váltak.

 

Cyprus countyside on Troodos Mounten

Tájkép a Tróodosz-hegységben nyáron

A göröglakta Dél-Ciprusnak azonban nem csupán tengerpartjai és strandjai vannak. Kedves, úgyszólván ismeretlen tájak jellemzik a sziget belsejét. A Troodos-hegység, e barátságos és hamisítatlan görög táj – erdeivel és kolostoraival, bennük kincseket érő bizánci freskók – barangolásra és frissítő pihenésre csábít. Ha valaki el akarja kerülni Limassol és Larnaka nyüzsgését, Cipruson másutt is jó szállásra talál. Itt bőven akad még olyan strand, ahol akár a főszezonban is egyedül lehetünk.

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (84-85. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s