Rich Hill (Cerro Rico)

A Potosí átkos ezüstje

Közzétette:

 

 

Vagy 140 éve már, hogy Melgarejo bolíviai diktátor egy pohár chichával kínálta meg az angol követet, akinek azonban nem ízlett a kukoricapálinka. Büntetésül – menetiránynak háttal – szamárhátra kötözték, majd a helybéliek gúnykacaja közepette végigvezették La Pazon, aztán kiutasították az országból. Amikor Viktória királynő Londonban tudomást szerzett követének megcsúfolásáról, áthúzta az országot Dél-Amerika térképén és így fakadt ki: „Bolívia pedig nem létezik!”

Igaz vagy sem ez a gyakran emlegetett anekdota, történelmileg mindenesetre találó: Bolívia mint ország, állam és nemzet valóban nem létezett. Az inkák csak a Keleti-Kordilleráig terjesztették ki hatalmukat, a mögötte fekvő keleti síkságról hallani sem akartak: ott az éghajlat csak megbetegíti és ellustítja az embereket. A katolikus királyok megbízásából érkező hódítókat, a spanyol konkvisztádorokat is csak a felföld ezüstben gazdag hegyei érdekelték. A keleti területeket csak később, Paraguayból gyarmatosították, amiben főként a jezsuiták jeleskedtek, akik az indiánokat „redukciókba terelve civilizálták”. „Alto Perut” – a spanyolok így nevezték a bolíviai felföldet – viszont Lima felől hódították meg; ennek semmiféle kapcsolata sem volt az Andok gátjának túloldalán elterülő síksággal.

 

Rich Hill (Cerro Rico)

Cerro Rico, a Föld leggazdagabb hegye

Az Altiplanon fekvő Potosí, a felföld ezüstvárosa ellenben úgyszólván a semmiből lett a két Amerika legfontosabb metropolisává: az ezüst „áldásának” köszönhetően 1573-ban több mint 120 000 lakosa volt – annyi, mint az akkori Londonnak. A világ ezüstkincsének csaknem 70%-át Potosíban bányászták: gazdagsága legendássá lett. Hétről hétre 40 000 font színezüstöt indítottak innen Madridba, a királyi kincstárba száz és százezer indián élete árán.

Az ibériai hódítók kemény és kegyetlen harcosok voltak, gyors meggazdagodásra, személyes hatalomra törtek. A korona, hogy mérsékelje irigységüket, rosszakaratukat, rivalizálásukat, s hogy megvásárolja lojalitásukat, hatalmas földbirtokokat adományozott nekik és szabadon rendelkezésükre bocsátotta az indiánok munkaerejét – amit a konkvisztádorok kegyetlenül ki is használtak, mind a mezőgazdaságban, mind a bányákban.

Végül ezekből az urakból alakult ki az új „criollo”-elit, amely a 19. század elején fellázadt a spanyol anyaország ellen és kivívta Bolívia függetlenségét.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (148. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s