Fatima Masumeh shrine. Qom, Iran

Művészet Allah dicsőségére

Közzétette:

 

 

Az iráni kultúrának ma is paraszti, falusi alapjai vannak. A parasztok ősidők óta öntözéses gazdálkodást folytatnak, fallal körülvett, fákkal beültetett kerteket létesítenek. A víz egy része föld alatti csatornákon, úgynevezett kanatékon érkezik a vízben gazdag hegyoldalakról. A városokban virágzik a kereskedelem; ezek kézműves- és vallási központok, s karavánok révén vannak kapcsolatban egymással. A városok központjában – szinte mindenütt a főmecset körül helyezkedik el a bazár, a nyitott üzletekkel teli utcácskák szövevénye.

A parasztok és a városlakók mellett vannak még nomádok is. Ma is nagy területeken vándorolnak a hegyek között: telente a síkságokon élnek, nyáron felhúzódnak a hegyekbe, ahol legelőt találnak nyájuknak. Valamikor jóval nagyobb hatalmuk volt, mint manapság. Ezek a törzsek állították ki a lovas hadseregeket, amelyek gyakran meghódították a síkságot, és be-betörtek a falakkal övezett városokba. Az utolsó perzsa dinasztia – a Pahlavi (1925-1979) – volt az egyedüli, amely nem nomád törzsből emelkedett ki.

A magaskultúra szinte mindig egy-egy város fejedelmi udvara körzetében keletkezett. Az uralkodók adták a megbízást a mecsetek és a kertekkel, medencékkel körülvett paloták építésére. Ők kezdeményezték és pénzelték az uralkodók és őseik dicséretére hivatott értékes kéziratok, költemények és eposzok létrejöttét. Támogatták a zeneművészetet és a zenészeket, díszruhákat és dísztárgyakat rendeltek a mecsetek és az udvar számára. Iskolákat is alapítottak a teológusképzésre.

 

Fatima Masumeh shrine. Qom, Iran

Az iszlám művészet remekműve: buja ornamensekkel, ám szigorúan geometrikus alapmintákkal teli kerámia-mozaikok díszítik a Teherántól délre található Qom Fatima mecsetét. Irán három nagy szent helyének egyike ez a mecset; itt van eltemetve Fatima e Massume Reza imám nővére.

A perzsa kultúrának az idegen hatások ellenére is számos vonása van. Legpompásabb díszei bizonyára a kertek és a szőnyegek. A szőnyegek afféle összegöngyölhető, művészi kerteknek is felfoghatók; a nomádok szőtték és csomózták a legszebbeket. A kulturális identitáshoz hozzájárul a költészet és az ország nagy költőinek szeretete, a szép hangzású perzsa nyelv ápolása is. Elő-Ázsiában a perzsa az egyik legízletesebb és legrafináltabb konyha. A festők elragadó szépségű miniatúrákat alkotnak, amelyeken gyakran megfigyelhető az ortodoxia finom mellőzése is.

Mindeme jelenségek mögött egyfajta vallásosság rejtőzik, amely hátat fordít a vallási törvényeknek és a Teremtőt a teremtésben tiszteli. Ez a misztikus háttere az egész perzsa művészetnek, ide értve a jelentős iparművészetet is: mindig az a célja, hogy feltárja a teremtés harmóniáját. Ezt tükrözi a művész a képein, költő a strófáiban; magát a Teremtőt nem szabad ábrázolnia, leírnia.

Igazi, misztikus vallásosság nyilvánul meg abban is, ha felkapaszkodunk a hegyekbe és a kertben töltjük a nappalokat és az éjszakákat, hogy úgy élvezzük a fennsík pompás természeti világát, elmerüljünk benne, együtt lélegezzünk vele. Ugyanezt a lebegést, szárnyalást érezzük a végtelennek tetsző, panaszos és bódítóan szép, lebegő zene hallatán is.

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (161-162. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s