Jókai Anna – Átvilágítás

Út a szakralitáshoz

A júniusban elhunyt Jókai Anna utolsó, Átvilágítás címmel megjelent kötetét mutatták be a Pesti Vigadóban. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere; Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke; Mezey Katalin, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője és Juhász Judit, az MMA szóvivője személyes hangvételű visszaemlékezésekkel elevenítette fel Jókai Anna író, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja, néhai Nemzet Művésze életútját.

A könyvbemutatón Fekete György példaértékűnek és teljesnek nevezte Jókai Anna munkásságát, utolsó művét pedig fontos irodalomtörténeti értéknek tartja. Köszöntőjében kifejtette: ez a könyv, nem is tudhatjuk még, hogy micsoda jelentőséggel fog a magyar irodalomtörténetben bírni.
A szépszámú megjelent előtt felidézte: Pilinszky János azt mondta neki, „aki valamilyen tehetséget kapott a Teremtőtől, annak le kell petézni”. A művészembernek olyan üresen kell elmennie az élete végén, ahogy megszületett, mert az Isten megtisztelte, hogy teljesítményben több tudott lenni, mint egy átlagember. Fekete György szavai szerint „Jókai Anna teljesítménye egész, ő olyan üresen ment el, ahogy megszületett”.
„Jókai Anna emberi minősége és a belőle épülő irodalmi minősége időtlen” – fogalmazott Balog Zoltán miniszter. Hozzáfűzte: az Átvilágítás című kötet Jókai Anna utolsó nagy ajándéka, megírásakor az a gondolat vezette, hogy mit adhat még, mivel tartozik, nem saját magának, hanem a közösségnek. Spirituális realizmusának lényege irgalmasan ítélni meg az életet, a sajátját és másokét is – hangsúlyozta Balog Zoltán, aki szerint már most mutatkoznak jelei, hogy lesznek olyan irodalmi szekértáborok, amelyek hallgatással próbálják majd száműzni Jókai Anna életművét az irodalmi kánonból.
Mezey Katalin – aki a Jókai Anna utóbbi könyveinek, így az Átvilágításnak is szerkesztője volt – úgy fogalmazott: megrázó és megdöbbentő olvasmány Jókai Anna utolsó könyve, amelyben nem csupán saját életét, hanem a korát is át akarta világítani, „megmutatni, mit ért az élet, mire volt képes az egyes ember a korszak sok veszélyével, tragédiájával, bűnével és erőtlenségével harcolva”. Visszaemlékezésében hangsúlyozta: nemcsak a saját élettel való elszámolás ennek a tétje, annak a korszaknak, annak a végtelen kataklizmát felhalmozó, egymás után sorakoztató korszaknak is az átvilágítása. Talán első renden annak is az átvilágítása, azzal a céllal, hogy bemutassa, hogy mit ért az élet és mire volt képes az egyes ember.
Jókai Anna az általa képviselt krisztusi értékrenddel igyekezett szinkronba hozni életét és életművét – hangsúlyozta Mezey Katalin. A rendkívüli tömörséggel és az események összefüggéseinek tiszta felmutatásával megírt Átvilágításban Jókai Anna fájó és hiteles módon beszéli el a saját maga által elkövetett tévedéseket, bűnöket és hibákat is.