Az iszlám magyar zarándoka

Közzétette:

 

 

Kevés olyan fordulatokban, kalandokban gazdag életű professzorral találkozhattak a Budapesti Tudományegyetem hallgatói, mint amilyen az 1884-ben született Germanus Gyula volt

Csaknem egy évszázadot átívelő pályafutása során megismerte a varázslatos Kelet világának – akkoriban európai ember számára alig-alig elérhető – tájait. Az a ritka tudósfajta volt, aki kilépett az egyetemi könyvtár biztonságot adó falai közül, s a felfedező utazó megpróbáltatásokat, kockázatokat vállaló személyiségét példázta.

Alkotó szelleme és szorgalma nyári balkáni utazásai során Boszniában és Hercegovinában, mohamedán környezetben kapott igazi ösztönzést. Meghatározó buzdításban részesült professzorától, Kunos Ignáctól, valamint Vámbéry Ármintól, akinek életveszedelmekben bővelkedő törökországi és perzsiai utazásai nagyon megragadták az ifjú Germanus Gyula képzeletét.

 

Germanus Gyula

Germanus Gyula (Budapest, 1884. november 6. – Budapest, 1979. november 7.), felvett nevén Julius Abdulkerim Germanus (عبد الكريم جرمانوس)

Furcsa módon Nyugaton kezdte meg Keletről szóló tanulmányait. Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter döntésének köszönhetően 1908-1911 között állami ösztöndíjjal három évet tanulhatott Nagy-Britanniában.

Első ízben Törökországban tapasztalta meg, milyenek az életkörülmények, a földrajzi környezet, a történelmi hagyományok, a vallási előírások. Az Abdul-Hamid önkényuralma alatt élő török nép akkoriban szigorúan el volt zárva a külvilágtól. A határokon belépőktől minden újságot, sőt még az útikalauzt is elvették a határőrök. Az ifjú Germanus Konstantinápolyban élve ismerte meg az önkényuralmi világ hétköznapi valóságát. Kapcsolata volt az ifjútörök mozgalom képviselőivel. Így került a mindenütt nyüzsgő besúgók jelentése nyomán a török rendőrség látókörébe. Letartóztatták, s rövid ideig úgy érezte, hogy az akasztófa árnyékába került.

A Nadzsib Fikri néven ismert magyar fiatalember idegőrlő napokat töltött a sötét tömlöcben. Férgek, tetvek marták a piszkos matracon, s az állandó bizonytalanság szinte minden energiáját felemésztette.

Egy-egy rabtársát kihallgatásra vitték, s többen nem tértek vissza. A hatóságok akkoriban nem sokat teketóriáztak a bizonyítással. A gyanúsítottakat rövid úton vagy szabadlábra helyezték, vagy felakasztották.

Germanusnak szerencséje volt, mert háziasszonya és diáktársai révén sikerült értesítenie Haller főkonzult, aki erélyes fellépésével kiszabadította a reménytelen helyzetéből.

Az első világháborút követően ismerkedett meg Rabindranáth Tagoréval, a nobel-díjas bengáli költővel, aki Balatonfüreden, a Szívkórházban kezeltette magát. A jeles indiai filozófus művész és tudós meghívta az irányítása alatt álló Santiniketáni Egyetemre, hogy szervezze meg az iszlamológiai tanszéket és vállalja el az első professzori állást.

Az iszlám nagyon fontos szerepet játszott Észak-Indiában. A hinduk mellett a mohamedán vallás követői voltak a legtöbben, s közösen küzdöttek az ország függetlenségéért a brit Germanus Gyula és Hajnóczy Rózsagyarmatosítók ellen. Germanus Gyula első feleségével, Hajnóczy Rózsával indult el Indiába, ahol három – eseményekben bővelkedő – esztendőt töltött. Santiniketán neve magyarul annyit jelent, mint „béke hajléka”. A Kalkuttától mintegy száz kilométernyire található egyetem a hozzá tartozó diákszállásokkal külön egzotikus világként, valóságos oázist jelentett Bengália nyomorúságában.

Germanus tanári munkája mellett sokat utazhatott a Himalája tövében fekvő szubkontinens legszebb tájain. Eljutott Kasmírba. Bebarangolta Gulmarg és Szónamarg havas rétjeit. A Himalája hófödte, fenséges bércei tövében, a természet közelségében filozofikus mélységű gondolatokat fogalmazott meg az élet lényegéről. Felkereste Asszámot, India egyik legnehezebben elérhető tartományát.

Hosszú évek töprengéseit követően tért át a mohamedán hitre

Indiai tartózkodásának ezernyi élményét örökítette meg G. Hajnóczy Rózsa örökbecsű könyve, a Bengáli tűz. A delhi nagymecsetben, a Dzsama Maszdzsid falai között élte át élete egyik legnagyobb élményét. Hosszú évek töprengéseit követően tért át a mohamedán hitre, mely új fordulatot adott további életének.

Germanus arab nyelven hosszú beszédet mondott a Dzsama Maszdzsidban összegyűlt 5000 indiai mohamedán előtt. Elmondta nézeteit az iszlám szerepéről az emberiség történetében, beszélt a moszlim népek hanyatlásának okairól és arról, hogy miként tudnának újra erőt meríteni a múltból. Idézte a Koránt, mely szerint Isten nem változtatja meg egy nép sorsát sem, ha az maga nem akar megváltozni.

Beszéde végén elszabadultak az indulatok. Többen a kasmíri hinduk halálát követelték. Germanus csak barátai segítségével tudott rajongóitól megszabadulni.

A mohamedán vallásra való áttérés tette lehetővé mekkai zarándoklatát. Arábia kapui zárva voltak a hitetlenek előtt. A mohamedánok szent városába, ma is csak igazhitűek tehetik be a lábukat. Germanus egyiptomi barátjának ajánlólevelével jutott el Dzsiddába, ahol Mohamed Nászif tudós segítette feljutni egy rozoga teherautó tetejére.

A hajdani tevekaravánok útjai mellett akkor már gépjárműveken is megközelíthették álmaik szent városát. A hosszas szellemi, lelki felkészülést követően a kimerítő sivatagi úttól elfáradva késő éjszaka érkezett meg Mekkába. Egy helyi vezető, Abdullah közreműködésével jutott el a zarándoklat fő céljához, a Kába kőhöz.

Az egyetlen magyar, aki érintette ajkával ezt a szent ereklyét

Átragadt rá a hit minden fanatizmusa, mámora, és szinte érzékelhető hipnózisba került. A tömeg magával sodorta, taszította, s csak a szerencsének köszönhette, hogy nem taposták halálra az iszonyatos tülekedésben. A mekkai zarándoklatok mindig óriási tömegeket mozgatnak meg. A világ minden tájáról idesereglenek a mohamedánok, s egymást taszigálva tolakodnak, hogy mihamarabb megcsókolhassák a legendás szent követ. Indonéziából, Afganisztánból, tatárföldről, de még Nyugat-Afrikából is tízezerszám jönnek a szent helyre. Nem múlik el esztendő, hogy ne taposnának halálra néhány tucat zarándokot a kiszámíthatatlan emberforgatagban.

 

Mekkai zarándoklat. Germanus Gyula

Mekkai zarándoklat. Germanus Gyula …

Germanus honfitársaink közül elsőként juthatott el Mekkába. Felsebzett lábán elgennyesedett fekélyek okoztak szinte kibírhatatlan fájdalmakat. Zarándokruhája alatt magyar zászlót vitt magával, de nem mutatta meg senkinek, nehogy ellenséges érzületet keltsen. Fanatikus hittel és akarattal haladt célja felé a zarándoklat idején már nem fiatal, ötvenéves tudós.

Az egyetemi előadóterem, a kényelmes könyvtár távoli emlékké zsugorodott. Az éles szemű megfigyelő azonban nemcsak a látottakat, hanem az átélteket is plasztikus formában örökítette meg.

Germanus Gyula zarándoruhábanGermanus minden előírást teljesített, minden szertartást megtartott. Mezítláb, göröngyökön, sáron, éles köveken futott Szafa és Marva dombok között, kinyargalt Mina völgyébe, majd Muzdalifába indult a zarándoktársaival együtt, és ott megdobálták a három kőoszlopot, a sátán jelképeit. Ezt követően levágták a szegényeknek szánt áldozati állatokat.

Ebben az időben sikertelen merényletet követtek el Abdul-Azíz ibn Szaúd király ellen, s mindenkin páni félelem vett erőt, nem tudván, mi következhet.

A zarándokokat gyakran fenyegették sivatagi rablók támadásai. A semmiből felbukkant útonállók elől menekvést nem lehetett találni a homokdűnék között. A karavánokat gyakran kifosztották, a zarándokok értéktárgyait, pénzét elvették, s ha valaki ellenállt, megölték.

Germanus Abdul-Azíz vendégeként több hónapot töltött Arábia földjén. Az európaiakat, a frengiket gyanakvással vegyes gyűlölet övezte. Tartottak tőlük, mert tudták, hogy érkezésüket elnyomás követi, s nem akartak gyarmattá válni. Germanus Gyula ebben a világban élve oly ismeretekre tett szert, mint amilyenekre csak nagyon kevesen kortársai közül.

Germanus Gyula később egyetemi oktatóként többször felkereste Egyiptomot, Libanont, Szíriát, Marokkót, s Indiába is eljutott ismét élete alkonyán. A függetlenné vált ország vezetői közül Rádhákrisnan és Zakír Huszein is nagyra becsülték, számon tartották, s több levelet váltottak vele. Rendszeres vendége volt a kairói Al Azhar Egyetemnek, ahol diákként, majd tanárként emlékezetes hónapokat töltött. 1979-ben hunyt el. Hogy életművét milyen nagyra becsülik, jól fejezi ki a modern arab prózairodalom nagy műveltségű úttörője, Mahmud Tejmúr: „Germanus professzor hosszú utazásai során mélyebbre hatolt az iszlám kultúrájában, mint bármely elődje. Tudományos felkészültsége mellett nem tévesztette szem elől a gyakorlati élet követelményeit. (…)Mi, arab népek tisztelettel, csodálattal és szeretettel igyekszünk némileg viszonozni azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket kultúránknak és népünknek tett.”

 

Forrás: Magyarok a Föld körül (50-55. oldal) Kossuth Kiadó, 2014. ISSN 9 772064 879007 14002

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s