Guillaume Apollinaire

 

 

Guillaume Apollinaire(1880-1918) – a szürrealista iskola alapítója és klasszikusa. Igazi neve Wilhelm Kostrowitzky. Rómában született, törvénytelen gyerek volt, anyja, Angelica Kostrowitzka, emigráns lengyel nő, apja pedig az előkelő római Flugi d’Aspermont család egyik leszármazottja. Költészete tele van autobiografikus ízekkel és elemekkel: Rajna-vidéki tartózkodásának, németországi utazásainak, a Montparnasse és a Montmartre századeleji bohém író- és művészvilágának, az első futurista és kubista harcoknak, bevonulásának, katonáskodásának, frontszolgálatának, fejlövésének emlékeivel, a nők-, változó szerelmeinek emlékeivel. Apollinaire költészete hagyomány és forradalom szintézise: számtalan szál kapcsolja a francia dalköltészethez, Villonhoz, Verlaine-hez, s közvetlen elődeihez, a szimbolistákhoz és posztszimbolistákhoz, de ugyanakkor két történetileg is jelentős, nagy verskötete, az Alcools (1913) és a Calligrammes (1918) a bonyolult, sokrétű és ellentmondásos modern valóság újszerű kifejezésével, az úgynevezett automatikus lelki folyamatok ábrázolásával, az egyidejűségek egybeszerkesztésével, a „poéme-conversation” és a képvers megteremtésével, s az interpunkciótlanság bevezetésével forradalmi utat tört a francia költészetben. Híres Feurs du Mal-előszavában szembefordult a polgári dekadenciával és Bbaudleaire-ék „dolorizmusávával”. Ma már klasszikus költőnek számít. Világirodalmi hatása – akárcsak Baudelaire-é vagy Rimbaud-é – fölmérhetetlen.

 

Forrás: A Világirodalom klasszikusai – Klasszikus francia költők, II. kötet (603. oldal) Európa Könyvkiadó, 1984 HU-ISSN 0230 6522

 

Guillaume Apollinaire

Guillaume Apollinaire (Róma, 1880. augusztus 26. – Párizs, 1918. november 9.)

 

A Mirabeau-híd

Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna

S a szerelem

Mi zúgja, mi sugallja

Hogy minden kéjnek fájdalom az anyja

Csak szállj le éj az óra üt

Csak szállj idő én várok itt

Farkasszemet hadd nézünk kéz a kézben

Kulcsolt kezünk

Hídja alatt az éjben

Örök hullámok árja foly sötéten

Csak szállj le éj az óra üt

Csak szállj idő én várok itt

Fut meg nem áll fut mint az ár a mélynek

A szerelem

De lassú is az élet

És a Remény de éget ó de éget

Csak szállj le éj az óra üt

Csak szállj idő én várok itt

Napok hetek zuhognak tovafolyva

Nem kél a múlt

S a szerelem se újra

Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna

Csak szállj le éj az óra üt

Csak szállj idő én várok itt

(Mészöly Dezső fordítása)

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

(Vas István fordítása)

Kikericsek

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig

Legelget a tehén

S lassan megmérgeződik

Kikericsek virítnak kékek és lilák

Álmos szemed olyan mint itt ez a virág

Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt

S szemedtől életem lassan megmérgeződik

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall

Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal

S letépik a virágot mely anya és leány is

És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is

Mint rebben a virág ha szélben térdepel

A csordás csöndesen halk hangon énekel

Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve

E halnikészülő nagy rétet mindörökre

(Radnóti Miklós fordítása)

Az éji szél

Ó nyögnek a fenyők és csúcsuk összeér

S közöttük fönn jajong a mérges déli szél

S a zúgó éjen át vadúl kacagva kóbor

Tündérraj harsonáz a szomszédos folyóból

Attis Attis Attis illetlen s tiszta báj

Téged csúfolnak ők nevedtől zeng a táj

Mert fáid egyikét gót szélvész dönti ép le

Mint antik had riadt erdő fut új vidékre

S ahogy forduló fenyők lándzsái hajlanak

Sötétbehullt faluk töprengnek hallgatag

Mint szűzek aggok és költők s akár a szikla

Oly némák bárki jő s hallgatnak hogyha vad

Keselyü csap le majd alvó galambjaikra

(Radnóti Miklós fordítása)

Ősz

Egy csámpázó paraszt ballag a ködön át

Mellette lépeget ökre az ősz ködébe

Melyben megbújnak a szemérmes kis tanyák

S dúdolja a paraszt a ködben mendegélve

A szerelem meg a hűtlenség énekét

A gyűrűt a szivet mely összetörve vár még

Kioltotta az ősz az ősz a nyár hevét

Az őszi ködön át ballag két szürke árnyék

(Vas István fordítása)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s