Építészeti feladatok a Magyar Királyság területén: várak, várkastélyok

 

 

A kora újkor kiemelt feladata volt az új erődítmények emelése, a régiek korszerűsítése. A török terjeszkedést a legmodernebb építészeti elvek szerint épített ágyúbástyás erődökkel igyekeztek meggátolni. Ezek lényege szabályos alaprajzukban rejlett: a sarkokon álló, az ötszög négy oldalával záruló, zömök bástyák várfalhoz csatlakozó rövidebb szakaszán nyíló lőrésekből tűz alatt lehetett tartani a falat és a szomszédos bástya homlokfalait is (Ha a lőrések falsíkját hátrább húzták a bástyáknál, füles bástyáról beszélünk.) A szabályos alaprajzú várakat azok az olasz hadmérnökök tervezték, illetve vezették építésüket, akik a bécsi Haditanács alkalmazásában álltak. Némelyikük időnként az erdélyi fejedelmek szolgálatába szegődve az ottani várak építésében segített. Az új, szabályos alaprajzú várak a török hódoltság külső karéján emelkedtek; a legfontosabbak: Nagykanizsa, Sárvár, Győr, Érsekújvár, Komárom, (részben) Eger, Szatmár; az erdélyi oldalon Nagyvárad. A korszak új kastélyépületeire is rányomta a bélyegét a folytonos hadiállapot. Szabályos alaprajzúak – sarkaikon tornyokkal vagy bástyákkal – megfelelt a Kelet-Közép-Európában általános divatnak is, de külsejük dísztelenségét, alacsony formáját alighanem a helyi kényszer eredményezte. A leggazdagabb családok központjai is így néztek ki, például a Nádasdyaké Sárváron, Sopronkeresztúron, vagy a Thurzóké Nagybiccsén. Sok írásos forrás szól az építkezésekről, de csak egy vázlatos tervrajzot ismerünk, Deregnyő mára elpusztult váráét, 1612-ből. Ez jól mutatja a típus jellegzetességeit: négyszögű, zárt udvaros tömb, amelynek külső sarkaihoz egy-egy bástya csatlakozik. Az épületek külsejének kopárságát a gazdagabban tagolt kapuzatok oldották, és sok helyütt – főként Szepesben és Sárosban – pártázat. A pártázat, vagyis a főpárkány fölött emelkedő, erősen tagolt attikafal divatja Magyarországra a német területek és Lengyelország felől érkezett. Nemcsak a kastélyokon alkalmazták, hanem reprezentatív városi házakon, templomtornyokon is.

 

nadasdykastely3

A sopronkeresztúri Nádasdy-kastély udvara, 1621 után

gyorivar

A győri vár egyik bástyája a Rába felől, XVI. század közepe

 

Írta: Mikó Árpád

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (137-138. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s