I. Erzsébet zűrzavaros uralkodása

Közzétette:

 

 

Külföldi invázióknak állt ellen, belföldi lázadásokat vert le – vajon tényleg Anglia aranykora volt uralkodásának időszaka?

Erzsébet agyafúrt és szeszélyes volt, de a szeretet el tudta vakítani, még ha csak időlegesen is. Elképesztően okos volt, szinte tévedhetetlenül ráérzett, mit akar tőle a nép. Vissza kellett vernie külföldi inváziókat, és le kellett törnie hazai lázadásokat. Amíg Anglia trónján ült, országa jó néhányat átélt történelmének legnagyobb győzelmeiből és legsötétebb óráiból egyaránt. Amikor Erzsébet 1558 novemberében trónraElizabeth_I_in_coronation_robes lépett, egész Európa tűkön ülve várta: hogyan fogja folytatni az új, protestáns királynő katolikus nővére, Mária uralkodását? Egy ingatag ország élén, hazai és külföldi összeesküvések által fenyegetve – a helyzet jó adag diplomáciai érzéket, intelligenciát és merészséget kívánt. Ezek a tulajdonságok megvoltak Erzsébetben. Igazából nem volt újdonság számára az ingatag helyzet, hiszen a saját helyzete is bizonytalan volt születésétől fogva. VIII. Henrik második feleségének, Boleyn Annának a lányaként azonnal törvénytelennek tekintette minden katolikus ország, mert Henrik válását Aragóniai Katalintól törvényellenesnek minősítették. Szemükben Katalin lánya, Mária volt a trón egyedüli törvényes örököse.

 

Henry_VIII_and_Anne_Boleyn

VIII.Henrik és Boleyn Anna

 

Boleyn Anna rajongva szerette gyermekét, de Annát 1536-ban Henrik kivégeztette, mert képtelen volt fiúörököst szülni. Bár Henrik harmadik felesége, Jane Seymour kedvesen bánt Erzsébettel és Máriával, de amint megszületett a fia, Henrik örököse, Edward, inkább őrá figyelt. Henrik 1542-ig nem sokat látta Erzsébetet, ám ekkor a király úgy határozott, ideje újra megismerkednie a lányával. Intelligensnek és bájosnak találta, mire akként döntött, hogy mind Máriát, mind Erzsébetet visszahelyezi azon leszármazottainak sorába, akik a trón megöröklése szempontjából szóba jöhetnek.

1543-ban Henrik feleségül vette Catrine Parrt, utolsó feleségét, és a királyi családon belül végre melegebbé vált légkör: Mária anyás érdeklődést tanúsított az ifjú Edward iránt, Erzsébet pedig testvéri viszonyt ápolt mindkettőjükkel. Amikor azonban apjuk halála után Edward elfoglalta a trónt, egyszeriben feszültségek támadtak a családban. Először is Erzsébetnek meg kellett küzdenie Catherine új férjének, Thomas Seymournak a szerelmes érdeklődésével, ami 1548-ban botrányt kavart az udvarban. Seymour szándékait árulásnak minősítették, és Erzsébetről azt híresztelték, hogy állapotos. Az ifjú hercegnő tagadta ezeket az állításokat, Seymourt pedig a következő évben kivégezték.

Amikor a rendíthetetlen katolikus Mária nem volt hajlandó áttérni az anglikán vallásra, Edward eljárást kezdeményezett, hogy mindkét nővérét kirekesztesse a trónöröklési rendből, helyettük inkább az unokahúgához, Lady Jane Grey-hez fűzött reményeket. VI. Edward király azonban meghalt, még mielőtt végső formába önthették volna a szerződést, így Mária lett Anglia új királynője.

 

Mary_I_of_England

Mary I. (Anthonis Mor -1554 nagyítható kép)

Ahogyan Edward arra kérte Máriát, hogy változtassa meg a hitét, az új királynő is eltökélte, hogy húgának át kell térnie a katolikus hitre. Erzsébet belement a kényszerű egyezségbe, de sem a protestánsoknak, sem a katolikusoknak nem voltak kétségeik afelől, hogy valójában hű maradt apja anglikán egyházához. Mária uralkodása idején sok összeesküvést szőttek, hogy Erzsébetet juttassák a trónra, de egyik sem járt sikerrel.

Elképesztően okos volt, szinte tévedhetetlenül ráérzett, mit akar tőle a nép

Miután Mária 1554-ben bejelentette, hogy a spanyol II. Fülöp királlyal szándékozik házasságot kötni, Thomas Wyatt lázadással próbálkozott. Mária kegyetlen és gyors megtorlással válaszolt: nemcsak a főkolomposokat, hanem Jane Grey-t is kivégeztette. Erzsébet úgy tett, mint aki semmiről sem tudott, s ezt a trükköt egy évvel később 1555-ben egy újabb lázadáskísérlet után sikerrel megismételte. Ekkor már azonban nővérének türelme fogytán volt, Erzsébetet bezárták a Towerbe, és a kivégzését sürgették. Erzsébet kilátásai egyáltalán nem tűntek rózsásnak, a következő hónapokban valóságos politikai kötéltáncot járt. Mária, aki kétségbeesetten igyekezett férjének és a népnek katolikus örököst szülni, hogy véget vessen a trónöröklés körüli bizonytalanságnak, bejelentette, hogy várandós. 1558-ban azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Mária nem várandós, hanem pusztító kór tört rá. Egészsége erősen megromlott, s ez év november 17-én meghalt. Halála előtt azért könyörgött Erzsébetnek, hogy trónra lépését követően tartsa meg Angliát katolikusnak, de kívánsága nem teljesült.

 

Elizabeth1_Phoenix

I. Erzsébet (London, 1533. szeptember 7., – London, 1603. március 24.)
Nicholas Hilliard festménye a királynőről (1575 nagyítható kép)

Erzsébet megkoronázása az egyensúlyozás meghökkentő mutatványa volt. Számtalan tekintet leste, hogy tegyen valamilyen nyílt protestáns vagy katolikus gesztust, de Erzsébetnek sikerült mindenkit összezavarnia. A hangsúlyt másra helyezte: arra a szándékára, hogy virágzó országként helyreállítja Angliát. Az új királynő tudta, ha esélyt akar rá, hogy túlélje az első éveit, megbízható és agyafúrt tanácsadókra lesz szüksége. William Cecilt és Robert Dudley-t választotta.

Cecil Edwardnak dolgozott, túlélte Mária uralkodását, és szenvedélyesen lojális volt Erzsébethez. Dudley kinevezésének és a királynői támogatásának semmi köze sem volt a férfi politikai képességeihez.

 

Elizabeth_and_Leicester_miniatures_by_Hilliard

Erzsébet és Dudley (Nicholas Hilliard miniatúrája)

Gyerekkoruk óta ismerték egymást, és rengeteg pletyka keringett arról, miszerint a királynő vele töltötte a nappalok után az éjszakát is.

Cecil Dudley ellenfele volt, s egyetértett a parlamenttel, hogy Erzsébetnek a lehető leghamarabb férjhez kell mennie. II. Fülöp, Spanyolország királya nem titkolta, hogy feleségül venné Erzsébetet, de az uralkodónőnek nem állt szándékában feleségül menni Mária egykori férjéhez. Anjou Henriket is javasolták férjül, de ő még gyerek volt. Erzsébet egyre csak arról beszélt, hogy ő inkább az országával köt házasságot, de a botrány mégis kitört, amikor Dudley felesége hirtelen meghalt. Azt pletykálták, a férje ölte meg az asszonyt királynője kedvéért. Végül Erzsébetet rákényszerítették, hogy küldje el Dudley-t az udvartól.

Erzsébet unokatestvére, (Stuart) Mária, Skócia királynője 1561-ben Franciaországból visszatért Skóciába. Sok angol katolikus szemében Mária volt az igazi utód. Érkezése tökéletes időzítésnek bizonyult, minthogy a halál torkáig jutott: megbetegedett himlőben. De felgyógyult, s Dudley-t visszahozta az udvarba, kinevezte Lord Protectornak, sőt azt javasolta, hogy Dudley házasodjon össze Máriával. Ez bizonyítja Erzsébet politikai ravaszságát: jól tudta, hogy Skócia egy katolikus örökössel túl nagy hatalom lenne, de kegyence és Mária skót királynő közös gyermeke egyesíthetné a két országot. Dudley azonban nemet mondott, és Máriának sem volt szándéka férjhez menni unokatestvére szeretőjéhez.

Mária végül szerelemből ment férjhez, Lord Henry Darnley-t választotta. Ennek láttán Erzsébet felújította érdeklődését Dudley iránt, ami nagyon feldúlta a tanácsot, különösen a becsvágyó Lord Norfolkot. Amikor túl nagy lett a feszültség Norfolk és Dudley között, Erzsébet megértette, hogy meg kell erősítenie a tekintélyét. „Csak egy úrnő lesz itt, és egyetlen úr sem” – közölte Dudley-val. Ez egyszerre volt politikai és személyes nyilatkozat.

 

Mária 1566-ban szült egy fiút, de a boldogság elkerülte: Darnley ugyanis erőszakos, iszákos férj volt, sokak szerint ő volt az, aki meggyilkoltatta Mária titkos szeretőjét, David Rizziót. Darnley-t egy évvel később érte el a végzete, amikor megfojtva találtak rá egy ház kertjében. Mária gyorsan feleségül ment Bothwell grófjához, ahhoz a férfihoz, aki állítólag meggyilkolta Darnley-t.

A pápa kijelentette, hogy bárki, aki meggyilkolja az eretnek angol királynőt, megbocsátást nyer

A skótok fellázadtak a királynő ellen. Bebörtönözték, lemondásra kényszerítették, s végül Mária Angliába menekült. Erzsébet hajlandó volt menedéket nyújtani neki, de ez csak tovább érlelte az északiak támadási kedvét. Az északi grófok azt javasolták, Norfolk vegye feleségül Máriát, majd hamarosan megkezdődött az északi lázadás. Erzsébet gyors és döntő győzelmet aratott, s könyörtelenül kivégeztetett 700 férfit. Norfolkot letartóztatták, de konkrét bizonyítékok hiányában elhalasztották a kivégzését, amíg bele nem keverték Ridolfi-féle összeesküvésbe, amelynek célja az volt, hogy a spanyol II. Fülöpből királyt csináljanak. Erzsébet háromszor rendelte el, majd érvénytelenítette Norfolk kivégzését – remekül példázva, mennyire határozatlan tudott lenni időnként –, mielőtt véglegesen eldöntötte: a férfinak meg kell halnia.

Ha Erzsébet helyzete odahaza ingatagnak látszott is, az mind semmi volt ahhoz képest, ahogyan a királynőt külföldön látták. A pápa kijelentette, hogy bárki, aki meggyilkolja az eretnek angol királynőt, megbocsátást nyer. Nem akarva egy nyílt háborút kockáztatni, Erzsébet más módot talált ellenségeinek felbőszítésére: előbb támogatta John Hawkins tengeri akcióit, később unokatestvére, Francis Drake vállalkozásait támogatta. A Magellán-szoroson áthajózva és elfogva egy arannyal megrakott spanyol hajót, Drake elhatározta, hogy hajójával átszeli a Csendes-óceánt, s ő lesz az első, aki körbeutazza a földgolyót. Erzsébet büszkélkedett Drake eredményeivel, s lovaggá ütötte.

Ezek a kalózakciók éles ellentétben álltak 1572 eseményeivel. Szent Bertalan éjszakáján Párizsban számos francia kálvinista protestánst lemészároltak, ami megrázta Angliát. Amikor a németalföldi Orániai (Hallgatag) Vilmos katonai segítséget kért Erzsébettől, a királynő el akarta kerülni a látszatot, hogy beavatkozik, mert ezzel ürügyet szolgáltatott volna Fülöp spanyol királynak a támadásra. Erzsébet eljátszott Anjoua gondolattal, hogy férjhez menjen Anjou herceghez, az általa „békának” csúfolt férfihoz, tíz évvel azután, hogy először javasolták neki. Az angolok azonban utálatosnak tartották a gondolatot, hogy királynőjük egy francia katolikussal kössön házasságot. Amikor megjelent a frigyet elítélő pamflet, Erzsébet elrendelte, hogy mind a szerző, mind a nyomdász jobb kezét vágják le. Titkos tanácsa kettészakadt, mert a féltékeny Robert Dudley indulatosan ellenezte a házasságot. Erzsébet végül megígérte, hogy tartózkodik a házasságkötéstől. Adott tízezer fontot Anjou-nak, hogy folytassa Fülöp ellen a németalföldi háborút, de többet nem találkozott vele.

Amikor 1584-ben Orániai Vilmos ellen a saját házában merényletet követett el egy katolikus fanatikus, világossá vált, hogy tovább nem halogatható az angolok németalföldi katonai beavatkozása, így hát 1585-ben Erzsébet beleegyezett, hogy odaküld egy kisebb haderőt. Dudley vette át a parancsnokságot Németalföldön, de alkalmatlannak bizonyult a hadvezérségre.

Stuart Mária, a skótok királynője veszélyes volt Erzsébetre – legalábbis sok tanácsadója így vélte. Egyik Sir_Francis_Walsingham_by_John_De_Critz_the_Elderhűséges embere, a politikai kémkedésben jeleskedő, Francis Walsingham sürgetésére Erzsébet elrendelte Mária bebörtönzését. Walsingham rávette egyik kémjét, aki történetesen Mária szolgája volt, javasolja Máriának azt, hogy söröshordójában csempésszen magánleveleket. Így lehetővé vált, hogy Walsingham Mária minden magánlevelét elolvassa. Amikor Thomas Babington arról a tervéről írt a levelében, hogy merényletet terveznek Erzsébet ellen, és a koronát a skótok királynőjének adnák, Mária válaszában a beleegyezését adta. A mesterkém csapdája tökéletesen működött, elrendelték az összeesküvők kivégzését. Erzsébet mindig vonakodott attól, hogy kivégeztesse a saját unokatestvérét, de abba belement, hogy Mária álljon bíróság elé. A bíróság Máriára kirótt halálos ítélete senkit sem lepett meg.

Mária kivégzése kellő okot szolgáltatott II. Fülöpnek, hogy hadat üzenjen. Spanyol Armadája egyeztetett Parma hercegének németalföldi erőivel, hogy a két sereg egyesüljön, mielőtt Anglia ellen hajóznak. 1588. július 12-én útnak indultak, hajóik létszáma kétszeresen felülmúlta az angol hajók számát, de az angol hajóknak volt némi előnyük: kisebbek, gyorsabbak voltak, nyílt vízen ügyesebben manővereztek a spanyol flottánál. A Spanyol Armada végül elbukott, s Erzsébet megszilárdította helyzetét. Megkezdődött Anglia aranykora, amelyben felvirágzott a művészet és az irodalom. Bár koronája most biztonságban volt, Erzsébetet hatalmas csapások érték két legbizalmasabb tanácsadója, Dudley és Walsingham halálával. Az Devereaux_essex4udvarral Dudley-t jóképű mostohafia, Essex grófja váltotta, s az ifjú hízelgő hamarosan a királynő kegyencévé vált.

Amikor ismeretessé vált, hogy a spanyolok megpróbálják újjáépíteni a flottájukat, Essex grófja flottát vezényelt Cádizhoz, és megtizedelte a kikötőben veszteglő spanyol erőket. A siker hírnevet szerzett Essexnek, de elképesztette Erzsébetet. A királynő egyre csalódottabban figyelte a fiatalember viselkedését, s mindez drámaian tetőzött akkor, amikor az ifjú ingerültségében kardját félig kirántva szembefordult vele.

Az írek 1598-ban fellázadtak. Erzsébet 1599 elején Essex parancsnoksága alatt odaküldte hadseregét, s Essex igyekezett újból bizonyítani képességeit, ám ahelyett, hogy szembeszállt volna a csatatéren Tyrone-nal, titokban találkozott vele. Majd visszatért Angliába, miután a királynő engedélye nélkül szerződést kötött.

Amikor Essex azt gondolta, hogy Cecil összeesküvést sző ellene, a királynőhöz sietett könyörögni. Feltételezve, hogy még mindig a királynő kegyence, berontott az uralkodó hálószobájába, miközben Erzsébet öltözködött. A királynő elküldte Essexet, majd később magához hivatta, hogy fejére olvassa vétkeit, és megfossza őt a hatalmától. Essex megpróbált lázadást szítani. Úgy gondolta, hogy a londoniak támogatni fogják, de Erzsébet árulónak bélyegezte, és a katonáit küldte eléje. A lázadás kudarcot vallott, Essexet pedig kivégezték.

Noha a következő évek korántsem voltak sikeresek, Erzsébet még mindig maga mellé tudta állítani embereit, ha szükség volt rájuk. Az írországi háború költségesnek és sikertelennek bizonyult, s közben a túlnépesedés és a rossz termés is nyugtalanságot okozott az országban. Amikor a parlament nyilvánosan elítélte őt az udvaroncainak nyújtott előnyökért, Erzsébet kénytelen volt visszavonni azokat. „Erzsébet öregen és betegen veszített valamennyit korábbi erejéből, de teljesen sohasem vesztette el” – magyarázza Leanda de Lisle, a Tudorok: A család története című könyv szerzője.

 

Elizabeth_I_Rainbow_Portrait

Elizabeth I. The “Rainbow Portrait”, c. 1600 (nagyítható kép)

Egy újabb felkelést követően az 50 éves uralkodó egészsége megromlott, és egyre betegebb lett. Erzsébet végül 1603. március 24-én halt meg.

Erzsébet uralkodása nem volt az az aranykor, amelyről a legenda oly sokat áradozik : uralkodása alatt komoly fenyegetésekkel kellett szembenéznie mind belföldön, mind külföldön. Képes volt a szívtelenségre és kegyetlenségre, de tudott határozatlan és heves is lenni. Uralkodása alatt Anglia egyaránt látott éhínséget, lázadást és háborút. Az viszont igaz, hogy elkötelezte magát hazája iránt, eltökélte, hogy mindig odafigyel, mit akar tőle a nép – és azt megadja neki. Az angol nép szerette, ő pedig viszonzásképpen, szerette a népet. Sok alattvalójának szívében és lelkében ő volt – és lesz mindig – Nagy-Britannia arany uralkodója.

 

Forrás: Királyok, hősök, vezérek (165-171. oldal) Bookazine Kft.,Geopen Könyvkiadó Kft. (2014) ISSN 2064-8952 ISBN 978-963-12-0563-3

 

3 comments

  1. “Erzsébet unokatestvére, (Stuart) Mária, Skócia királynője 1561-ben Franciaországból visszatért Skóciába.”

    Téves, mert Stuart Máriának nem az unokatestvére volt Erzsébet, hanem az apjának, V. Jakabnak volt az unokatestvére, tehát nem azonos szintű generáció tagjai. (Erzsébetnek VIII. Henrik az apja volt, Stuart Máriának VIII. Henrik nővére a nagyanyja volt.) Magyarul ezt másodnagynéni, unokanéni vagy unokanagynéni szóval lehet mondani. Gyanítom az angol szöveg fordításakor keletkezett a hiba, mivel az angol “cousin” szót mindenféle egyéb távoli rokonra is használják, nem csak az unokatestvérre.

    1. Értékes hozzászólását megköszönöm. Igaza lehet. A cikk angol eredetijét vélhetően a Bookazine által megbízott fordító ismeri.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s