Arturo Toscanini

Közzétette:

 

 

Olasz karmester: Fényes korszaka volt a milánói Scalanak, később a New York-i Metropolitan Operának, majd a New York-i Filharmonikusoknak, amikor ő állt az élükön. Az NBC külön szimfonikus zenekart hozott létre számára, mellyel tizenhét évig adott rádiókoncerteket és készített stúdiófelvételeket.

Arturo Toscanini

Arturo Toscanini

Arturo Toscanini (Parma, 1867. március 25. – New York, 1957. január 16.) híres olasz karmester.

 

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a karmesterről.

 

Beethoven hegedűversenyét vettük végig a Hotel Astorbeli lakosztályában. A lassú tételben jártunk, amikor a második tutti után megszólalt a telefon. Természetesen nem törődtem vele, apám se, aki szerényen a sarokba húzódott, és Toscanini se, aki a billentyűket böködte (mert nem volt nagy zongorista). Aztán másodszor is megcsörrent. Tovább játszottunk, de én éreztem, hogy egyre nő a feszültség a szobában. A harmadik csöngetésnél Toscanini megállt, felkelt a zongoraszékről, és könnyű, határozott léptekkel – nem a telefonhoz, hanem a fali dugaszhoz ment, és egyetlen rántással kitépte az egészet. A borítást, a csatlakozót, a kábelt, mindent. Aztán egyetlen szó nélkül visszament a zongorához, és derűsen ott folytatta, ahol abbahagyta. Amikor a harmadik tétel végére értünk, halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Toscanini nyugodtan, oldottan, vidáman odakiáltott – Avanti! – Egy aggódó trió zúdult be: a felesége, a szállodatulajdonos és a villanyszerelő.

Yehudi Menuhin New York-i emlékeiből

 

 

A koncert előtt fel-alá mászkált Gregor Pjatigorszkij öltözőjében, és azt dünnyögte, dörmögte magának és a gordonkaművésznek:
– Maga nem jó. Én se vagyok jó.
Pjatigorszkij megállt a gyakorlásban, és könyörgött neki, hogy hagyja abba:
-Maestro, kérem ne! Idegroncs leszek
Toscanini kiment, hogy elvezényelje a nyitányt. Amikor utána, a színpadra vezető folyosón, csatlakozott hozzá a szólistája, így szólt hozzá:
– Nem vagyunk jók. De a többiek rosszabbak. Nyomás, caro befele!
Geraldine Farrar – akivel szenvedélyes viszonya volt – egy Puccini-áriát nem egészen a kotta szerint énekelt. Amikor Toscanini megállította és lehordta, a szoprán így védekezett:
– Maestro kérem, ne feledje, én az opera csillaga vagyok!
– Akkor az égben a helye – csattant fel Toscanini.

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (270-271. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s