Princes Street Garden in Einburgh

Két letűnt királyság: Wales és Skócia

Közzétette:

 

 

Vagy fogalmazzunk inkább úgy: bekebelezett királyságok? Az angolok bizonyára egyetértenek ezzel, a walesiek, a skótok alig. És ezzel már a bonyolult történelem kellős közepében vagyunk.

Cardiff, Wales fővárosa – valaha erődítmény volt, vártornyokkal, ősi kastéllyal a város szívében – sok angolnak ma is idegen terület. Ha balszerencsések vagyunk, az emberek walesi nyelven társalognak, amelynek semmi köze az angolhoz. A függetlenségi párt – Plaid Cymru – híveket toboroz. A szigetországban honos rendi, osztály- és nemzeti tudat szerint: mi walesiek vagyunk, semmi közünk az angolokhoz, azon kívül, hogy a londoni központi kormány dirigál.

 

Cardiff Castle, Wales

Cardiff kastély, Wales

Ez természetesen szélsőséges vélemény, de Cardiff lakosai az angolokkal szemben elutasítóak, idegenkedőek; az egykori kis bányaváros ma már kihalt, az ipari forradalom korszakában feldúlt völgyeket a természet már visszahódította. Ez a kietlen, vad és szép festői vidék 100 évvel ezelőtt még ipari birodalom volt; szén, gépek, hajógyárak, dokkok, kereskedelmi kikötő, ahonnan Amerikába indultak a hajók – ma már mindez elhagyatott, elöregedett. Viszont annál vonzóbb a táj, a magányos partvidék, a kis falvak, a sok templom. Emlékek írókról, mint Dylen Thomas, színészekről, mint Richard Burton, mai kulturális csemegék, mint a Welsh National Opera, saját televízió-műsorok. És szombat esténként – az agárverseny után – megtelnek az utcák, ének csendül fel, amit nem ért senki idegen, az angolok sem.

 

Princes Street Garden in Einburgh

A skót főváros, Edinburgh „zöld szíve”: a Princes Street-i kertek. Felnyúlnak a híres Royal Mile-ig, amely a történelmi városközpontot – a várat összeköti a Holyrood palotával, ahol valamikor Stuart Mária udvara volt.

Edinburghot, a skót fővárost augusztusban kell felkeresni, a fesztivál idején, akkor itt látható Európa legszínesebb világcirkusza: színészek, táncosok, zenészek, artisták, írók, rendezők, tűznyelők ezrei. Négy héten át több száz színház tart előadást – kora reggeltől késő éjszakáig. Az egész város megrészegül Shakespeare-től; neki tetszene ez a legjobban. Ebben az olvasztótégelyben skót, angol, ír művészet keveredik – a kontinensről és más földrészekről idelátogatók csak bámulnak.

 

Ben Nevis, Scotland

Az 1343 méteres Ben Nevis a skót fennsíkon Nagy-Britannia legmagasabb pontja. A skótok mindennél jobban szeretik a sokszor megénekelt felföldet, lágy ívű hegyvonulatait, kopár fellápjait, sötét tavait.

Az idegenek számára Edinburgh sokkal inkább hasonlít egy francia városra, mint azokra a hagyományokban gazdag angol városokra, melyeket útközben megtekinthettek: Birmingham, Leicester, Lincoln, York, Durham – Leedsről és New Castle-ről nem is beszélve.

A Schiller-rajongóknak Edinburgh természetesen mindig is Stuart Mária városa marad, a szomorú sorsú katolikus királynőé, akit a történelem arra kényszerített, hogy a nagy hatalmú I. Erzsébet riválisa legyen. A városközpontot még ma is ennek a kornak a szelleme lengi be: hegy és vár, magasba emelkedő szürke kőépítmények, francia jellegű kastély díszes kovácsoltvasból készült kerítésköltemény mögött kávézók, sörfőzdék, művészkocsmák, ilyen címtáblák: St.Jacques, „Chez Jules” – és Európa egyik legszebb szállodája, pompás étteremmel  à la Pompadour.

 

Kilt

A skót szoknya – angolul kilt – hagyományai a 17. század elejére nyúlnak vissza. Eredetileg állítólag lepel volt, ami fokozatosan szoknyává rövidült, hogy a test szabadon mozoghasson.

De ne horgonyozzunk le a városban. Háromnegyed órányira Edinburghtól kezdődik az, amit a piktorok és poéták „the wilderness”-nek, a vadonnak neveznek: csodálatos és elhagyott birodalom ég és föld között, az arca visszatükröződik a folyókban, tavakban. Akinek van ideje és kedve, vándoroljon tovább Skócia legészakibb tengerparti csücskéhez s keljen át az Orkney-szigetekre. Még akkor is, ha ez a távoli paraszt- és halászbirodalom – megalit sírok, templomok, kikötői kocsmák, végtelen part menti utak, szép kertes udvarház, román kori székesegyház Kirkwallban – netán ki akarna válni az Egyesült Királyságból.

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (235 – 236. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s