Prinz Gyula- magyar utazó, Ázsia-kutató

Közzétette:

 

 

133 évvel ezelőtt született Prinz Gyula geológus-geográfus, egyetemi tanár, a Tien-san kutatója.

 

prinzportre

Prinz Gyula

(1882–1973)

„…ha megcsap a Tárim-medence száraz, forró csamalszele, akkor visz magával, a lakatlan fennsíkok, a csendes pamírok felé, a burános hágókra, a jégárak hideg völgyeibe. Nincsen akkor nagyobb örömöm, mint mikor a viharvert koporsóforma kis sátorocskám cövekeit ismeretlen hegyek oldalába verhetem.”

Részlet a szerző Utazásaim Belső-Ázsiában c. könyve előszavából (1911)

Életrajza

Prinz Gyula 1882. január 11-én született Rábamolnáriban.

A nagykanizsai katolikus főgimnázium egykori tanulójáról nyilván nem sejtik tanárai, hogy ebből a nagyon rossz tanulóból később a magyar földrajztudomány egyik nagy egyénisége lesz hiszen több ízben megbukik. (Így pl. harmadik osztályban latinból, számtanból, rajzoló mértanból és földrajzból [!], majd negyedikben latinból kénytelen ismételni, de egyszer még anyanyelvéből, németből is megbuktatják félévkor…) Édesapja kiveszi az iskolából, így Budapesten érettségizik (nem a gyerekkel van a baj).

Prinz jelentkezik a budapesti egyetemen Lóczy Lajosnál, és bejelenti: a földrajz egyetemi tanára akar lenni… Elképesztő aktivitással, napi 14-16 órát tanul és dolgozik: az első évtől kezdve mindvégig ő a legjobb tanuló az évfolyamban. Az egyetemi doktori fokozatot Breslauban szerzi meg, ahol tanársegédi állást is kap. Elkerül Berlinbe, ahol megismerkedik Richtofennel, akivel közli: Ázsia legjobb ismerője kíván lenni.

1904-ben már a budapesti egyetem Földrajzi és Őslénytani Intézetében találjuk, ahol őslénytannal foglalkozó tanársegédként dolgozik. 1906-ban mint ilyen szakembert hívják meg Almásy György Közép-Ázsia expedíciójába. Úti élményeit a kezdőlapon már idézett könyvében teszi közzé. A hosszú útról hazatérve, 1908-ban kinevezik adjunktusnak, majd 1909 áprilisában ismét visszatér Belső-Ázsiába.

1912 és 1918 között Budapesten, a polgári iskolai tanárképző főiskola földrajzi tanszékén főiskolai tanár. 1914-ben Izlandon éri a háború kitörése azonnal letartóztatják és Skóciába internálják… 1918-ban kinevezik a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Földrajzi Intézetének professzorává. Furcsa fintora a sorsnak, hogy ahol megjelenik, bezárják az egyetemet… Budapestre, majd Pécsre kerül; utóbbi egyetemen 1923-tól egészen 1940-ig tanít (dékán, rektor, egyetemi tanár), majd öt évig a kolozsvári egyetem professzora. 1934-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A második világháború befejezésétől nyugdíjazásáig Szegeden tanít.

Prinz Gyula 1973. december 31-én hunyt el Budapesten.

Tudományos Munkássága

Amikor Prinz Berlinben közli Richtofennel, hogy Ázsia legjobb ismerője kíván lenni, még talán egyikőjük sem sejti, hogy valóban az egyik legjobb ismerője lesz, hiszen a későbbiekben sikerrel ötvözi a terepbejárás és az irodalmi-elméleti kutatások eredményeit a nemzetközi földrajzi és geológiai irodalom máig számontartja ázsiai kutatásait.

Bécsben Eduard Suess geológustól elsőként hallja az ún. köztes tömeg problémáját (bár mindenki neki tulajdonítja a Tisia-elméletet, Prinz hangsúlyozza, hogy ő csak nevet adott ennek, így nem egyéb, mint a köztes tömeg problematikájának átgondolása).

1906-ban a budapesti egyetem Földrajzi és Őslénytani Intézetének paleontológus tanársegédeként hívják meg Almásy György Közép-Ázsia expedíciójába, ahova Herbert Acher is elkíséri őket. (Itt fontos megjegyezni, hogy a jogi doktor Almásy akit autodidaktaként az utazás során főleg az állattani és néprajzi gyűjtés érdekel és a tudós geológus-geomorfológus Prinz Gyula útjai fél év után elválnak.) Prinz mindenesetre megfigyeléseivel olyan értékes adatokat közöl, amelyek eddig elkerülték az orosz katonai térképészek figyelmét. Első útja alkalmával Andizsán felől kel át a Fergána-hegységen, és kutatásokat végez a Narin medencéjében. A nyár folyamán áthalad a Terszkej-Alataun, és az Isszik-kul környékét tanulmányozza. Ősszel bejárja a Borkoldaj-hegységet, a Karaszai- és a Kogelcsob-fennsíkot. Számos természetföldrajzi probléma megoldására jön rá: tisztázza a bejárt terület folyóinak eredetét és vízgyűjtő területeik kiterjedését. Prinzet a Tien-san érdekli; nagyjából ekkor és ezért válik el Almásytól is, majd megkezdi a hegység középső és déli részének feltárását. Az első út másik nagy eredménye a Száridzsász folyó áttörésének felkutatása, amelynek szűk szurdoka nyáron a gleccserek olvadékvizének áradata miatt teljesen megközelíthetetlen. Prinz Gyula eltökéltségét és nem utolsósorban bátorságát jellemzi, hogy itt elválik karavánjától, és egyetlen vezetővel, farkascsordák üvöltésétől kísérve, sok veszéllyel és szinte legyőzhetetlen akadályokkal dacolva indul tovább, amelynek eredménye a terület első (egyben tudományos igényű) leírása és feltérképezése és ezzel kivívja magának a szakma elismerését is. A Dzsitim-tau hegylánc egyik 6000 méter fölé magasodó csúcsát térképező munkája során mesteréről Lóczy-csúcsnak nevezte el. Az út során pótolhatatlan veszteség éri: fényképezőgépe a Káinbulak-patakba esik, de az illusztráció sajátos megoldását választja: kitűnő rajzaival szemlélteti jegyzeteit.

prinz map

Belső-Ázsiát ábrázoló térkép a szerző Utazásaim Belső-Ázsiában című könyvéből

800px-Tarimrivermap

A Tarim és mellékfolyói

A második Belső-Ázsia expedíció 1909. április 2-án indul el hazánkból, és végcélja a Tarim-medence kietlen sivatagja. Ekkor Kasgarban rendezkedik be: innen járja be a Pamir vidékét, és megállapítja a hegyvidék szerkezetének legjellemzőbb vonásait, valamint rájön, hogy az a harmadidiőszakban 2000 méterrel magasabb volt, mint napjainkban. A Dzsitim-tautól délre gyönyörű fekvésű, addig ismeretlen tavat fedez fel, amelynek felesége után a Lily-tó nevet adja. Innen hóviharokkal küzdve a belső-ázsiai hegyláncok nagy magasságán áttörve hatol át a Kogart-hágón, és útközben az ismeretlen csúcsok egyik leghatalmasabbikját Cholnoky-csúcsnak nevezi el. Második útja is osztatlan elismerésre talál a tudományos körökben, hiszen az előbbiekben felsorolt felfedezéseken túl Prinz hoz először részletes térképet Belső-Ázsia pleisztocén eljegesedésének nyomairól. De a néprajztudomány is sokat köszönhet Prinz Gyulának. A nomád életmódról, viseletről, temetkezési szokásokról szóló leírásai máig páratlan értékűek.

Cholnoky Jenő így emlékezik Prinz tien-sani útjáról: Senki részletesebben be nem járta a Koktán-tau és a Bolortag láncokat, meg a Száridzsász folyó eddig soha nem járt szurdokát.

pk291

Kilátás a Bajbicse-hágóról dél és délkelet felé

1912 és 1918 között, amikor a fővárosban a polgári iskolai tanárképző főiskola földrajzi tanszékén tanít, megírja első Magyarország földrajzát is (ilyen monográfiát egyébként összesen négyet ír 1912 és 1942 között, igen jelentős különbségekkel). 1934-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Megjelenik a legterjedelmesebb Magyarország földrajza három kötetben. A negyvenes években hitet kellene tennie a német földrajz mellett, de A magyar emberföldrajz 40 éve c. művében megírja: a magyar emberföldrajznak az önállósága, és nem a német hatás a meghatározója.

Prinz Gyula

Forrás: http://lazarus.elte.hu/

 

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s