Dávid Ferenc, Erdély reformátora

Közzétette: Lighhouse

435 évvel ezelőtt meghalt Dávid Ferenc az Erdélyi Református Egyház első püspöke.

Dévai várbörtönben halt meg Dávid Ferenc, az erdélyi reformáció elindítója, előbb katolikus lelkész, majd az Erdélyi Református Egyház első püspöke, később az Erdélyi Unitárius Egyház első püspöke.

Röviden Dávid Ferencről és a magyar unitarizmusról

Az erdélyi unitarizmus megalapítója, a Magyar Unitárius Egyház első püspöke 1520 körül született Kolozsváron. Nyugati tanulmányútjairól hazatérve, kiváló elméjével, teológiai és egyházszervezési felkészültségével az erdélyi reformáció szolgálatába szegődött. A hitújítás fokozatait végigjárva előbb az evangélikusok, majd a reformátusok választott püspöke lesz, 1568-ban pedig megalapította az Unitárius Egyházat. Az erdélyi ellenreformáció hajnalán az országgyűlés Dávid Ferencet hitújítás vádjával elítélte, és meghatározatlan idejű várfogságra ítélte. 1579 novemberében a dévai várbörtönben halt meg.
Dávid Ferenc tevékenységét a kolozsvári szószéken, hitvitákon, a gyulafehérvári fejedelmi udvarban és kiadványai útján fejtette ki. Nevéhez fűződik az 1568. évi híres erdélyi országgyűlési határozat előkészítése, amely a világon először, addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, pontosabban fogalmazva, a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett, ugyanakkor e törvénynek köszönhetően Erdély a korabeli vallásszabadság és felekezeti türelem földjévé vált, menedéket nyújtva az akkori Európa türelmetlenebb országaiból eretnekség vádjával elüldözötteknek is. A türelem hirdetése és gyakorlása azóta is kulcsfontosságú az unitáriusok számára. Ez egyháztörténetileg azt jelenti: bár a korabeli (1570-es évek), számbelileg többségi egyházunkat idővel kisebbségivé sorvasztották, „önkárpótlásként” állíthatjuk, hogy vér és erőszak, a más felekezetűek elnyomási kísérlete nem szennyezi múltunkat.