Székely életek – Mikes Kelemen

Közzétette:

 

 

Liezen-Mayer Sándor_Rákóczi_Rodostóban

Liezen-Mayer Sándor: Rákóczi Rodostóban

Sokan voltak azok a székelyek, akik vérrel vagy tollal beírták nevüket működésükkel az emberek emlékezetébe. Nehéz kiválogatni, hogy kik is azok, akik leginkább említésre méltó szerepet töltöttek be. A következőkben bemutatandók közé azokat a már nem élő székelyeket válogattuk ki, akik nemcsak kiemelkedők voltak, hanem kezdeményező vagy magas szintű munkálkodásukkal igen értékeseknek látszanak. Éppúgy, mint ahogy a helytörténeti, köztörténeti adatok sem merítik ki a megismerhető anyag teljességét, az életrajzi adat is csak szemelvényes. Több vastag kötet sorozatára volna szükség ahhoz, hogy minden ide vonatkozó ismeret leglényegesebb része bemutatható legyen.

Mikes Kelemen

Mikes Kelemen_3"A bujdosásban is bujdosnunk kell" … írja Mikes Kelemen egyik törökországi levelében. Mikes élete és életműve valóban teljesen a bujdosáshoz kötődik.
Mikes Kelemen a háromszéki Zágonban született 1690-ben, Mikes Pál és Torma Éva házasságából. Apja korai halála miatt egy ideig nagybátyjánál, majd a jezsuiták kolozsvári konviktusában nevelkedett. 17 éves volt, amikor apródként II. Rákóczi Ferenc udvarába került. Csodálata és rajongása a Fejedelem iránt nem szűnt meg sem a dicsőséges években, sem a szabadságharc bukása után. "Énnekem semmi okom nem volt hazámat elhagyni, hanem, hogy igen szerettem az öreg fejedelmet" írja később.
Az 1711. évi szatmári békeszerződés a szabadságharcban részt vetteknek büntetlenséget és vagyonuk sértetlenségét biztosította arra az esetre, ha a királynak leteszik a hűségesküt. II. Rákóczi Ferenc nem élt ezzel a lehetőséggel. Lemondott óriási vagyonáról és inkább a bujdosást választotta. Eleinte lengyel földön, majd XIV. Lajos francia király udvarában kapott menedéket. Mikes Kelemen mindvégig vele volt, s vele maradt akkor is, amidőn Európában a Rákóczit addig annyira pártfogoló uralkodók új harcok, új szövetségek és békekötések miatt jobbnak látták, ha megszakítják vele a kapcsolatot. Rákóczinak nem maradt más választása, mint hogy elfogadja III. Ahmed szultán meghívását Törökországba. Kis számú kíséretével 1717-ben lépett török földre. Ekkor még telve volt reménységgel, hogy a törökök és a német császár közt fennálló háborús helyzet az ő politikai elgondolásainak is hasznára lehet, de e remény az évek múlásával egyre csökkent, s végül teljesen el is fogyott.
A bujdosók kezdetben a Boszporusz-menti Böjükderében, majd  Jenikőjben laktak, mivel azonban a bécsi udvar a kuruc kolónia kiadatását, vagy Ázsiába való telepítését követelte a Portától, a törökök 1720-ban a Konstantinápolytól távoli, a TekirdağMárvány-tenger partján fekvő Rodostóba költőztették az emigránsokat, ahol az örmény negyedben 24 házat kaptak. Ezt a települést rövidesen a "magyarok utcájá"-nak nevezte el a lakosság. Rákóczit Mikesen kívül Bercsényi Miklós és családja, sógora, Csáky Mihály, Sibrik udvarmester, Láng Ambrus háziorvos, Radulovics János udvari pap és Mikes apródtársa, Zay Zsigmond követte. Későbben csatlakozott hozzájuk még Forgách Simon és fia, valamint Esterházy Antal és felesége.
A bujdosókat nemcsak a számkivetettség, a honvágy sújtotta, hanem az egyre érkező rossz hírek: Zrínyi Ilonának, majd Rákóczi feleségének a halála. A kis csoport egyre fogyott; Forgách Simon fiával a lengyelországi emigránsok közé települt át, Esterházyt elvitte a pestis, meghalt Bercsényiné s vele együtt Mikes nagy-nagy reménysége is, hogy feleségül vehesse szerelmét, Kőszeghy Zsuzsit, Rákóczi fegyvertöltőjének lányát. Zsuzsit ugyanis a megözvegyült Bercsényi vette feleségül. Aztán elhunytak Bercsényi és Láng Ambrus, a háziorvos is, Rákóczi és Mikes őszinte bánatára.
Rövid ideig tartó örömöt jelentett, midőn Rákóczi Ferenc kisebbik — eddig nem látott fia, György Velencén és Párizson át szökve, Rodostóba érkezett. A fejedelem a művelt Mikes Kelement bízta meg, hogy tanítsa fiát, pótolgassa hiányos műveltségét. Egy év múlva azonban a fiatalember megunta az egyhangú, sivár életet s Franciaországba szökött.
Az élet Rodostóban csakugyan egyhangú volt. Fél 6-kor megszólalt az első dobszó, 6-kor a második, amikor is Mikes beléphetett a fejedelemhez. Misét hallgattak a házi kápolnában, majd megreggeliztek, aztán újra a kápolnába mentek.  Délelőtt ki-ki elvégezte saját munkáját; délben közös ebéd következett az II. Rákóczi Ferenc emlékháza Kassánebédlőházban, (Rákóczi egykori ebédlőpalotájának mása Rodostói ház néven Kassán épült fel az 1940-es években, a berendezések egy részét az eredeti, rodostói épületből szállították Kassára.)amely sokáig elhúzódott. Ez a beszámolók, megbeszélések, beszélgetések ideje volt. 5 órakor ismét dobszó jelezte a kápolnába menést s az azt követő vacsorát. Este 8 órakor már minden elcsendesedett.
Mikes Kelemen, a fejedelem bizalmasa, titkos tanácsosa, sokat olvasott, fordított, állandóan képezte magát. Gazdag érzelmi világát csak egyféleképpen tudta kiélni. Leveleket kezdett írni egy soha nem volt nénjének. Ezek a levelek naplószerűen, időrendben mesélik el a bujdosók életét, viszontagságait, bánatukat s a néha-néha felbukkanó új reményeket. Képzeletében élő nénje, akihez 40 éven át írta leveleit, pótolta Mikesnek azt a bizalmas emberi lényt, akinek mindent őszintén el lehet mondani s ugyanakkor elhalmozni szeretettel és gyöngédséggel, amihez sajnos nem sikerült társat találnia. Mikes leveleket írt, de egyben történelmet. Meg akarta írni Rákóczi törökországi bujdosásának hiteles történetét, amely nélküle ismeretlen maradt volna. A száraz tények ismertetése nem felelhetett meg Mikes egyéniségének, nem tudta volna beleszőni a törökországi viszonyokat, az ottani szokásokat, saját olvasmányait, érzéseit.
Feltehető, hogy a négy, Franciaországban töltött év alatt Mikes nemcsak a nyelvet tanulta meg, hanem az irodalmat is tanulmányozta. Franciaországban akkoriban a szép levelek írása nagy divatban volt, különösen Madame de Sévignének leányához írott levelei voltak keresettek. Ezeknek a leveleknek túláradó szeretet-megnyilvánulásai minden bizonnyal erősen hatottak Mikesre, mert az azonos érzelmi fűtöttségű gondolatok mindkettőjük leveleiben megtalálhatók.
Mikes_Kelemen_Törökországi_levelekMikes Kelemen összesen 207 törökországi levele három fontos időszakról ad számot: 112 levél a viszontagságos tengeri utazásról, a Törökországba való érkezésről, a Drinápolyban töltött nyolc hónapról, majd a rodostói évekről és II. Rákóczi Ferenc haláláról szól. "Amitől tartottam, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket és kivevé ma közülünk a mi édes urunkot és atyánkot három óra után reggel …. Itt édes néném könnyhullatással eszszük kenyerünket és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Másnap szegénynek a testamentumát felnyitottuk és elolvastattuk. Mindenik cselédinek hagyott, Énnekem ötezer német forintot."
Rákóczi holttestét Mikes kísérte Konstantinápolyba, ahol a jezsuiták St. Benoit-templomában, a 30 évvel azelőtt elhunyt Zrínyi Ilonával közös sírban temették el.
11 levél a magukra maradt bujdosókról szól, 22 levélben pedig a másfél évvel apja halála után a török szultán támogatásával Rodostóba érkező Rákóczi József rövid és semmi jót nem hozó "fejedelemségéről" számol be. Közben a bujdosók száma egyre fogy." ..minap is eltemetők egy atyánkfiát, és amennyien már maradtunk, egy szilvafának is elférünk az árnyékában."
Rövidesen megérkezik a Porta fermánja s szanaszét küldi őket: "Csáky ur Vidin felé fog menni, Zay urfi Kocsinba, én Jásziba …Innét Bukurestre megyünk s onnét keresztül és végig Havasalföldön, Moldovában … Elég a, hogy ha Erdélyt meg nem láthatom is, de a köpönyegit meglátom, mert az erdélyi havasok mellett megyünk el." Mikeséknek sikerül ugyan eljutniuk Jászvásárig, onnan azonban menekülni kényszerülnek a Törökországba betört kozákok elől. Az út ismét Rodostóba kanyarodik vissza, ahol legalább békében és biztonságban élhetnek.
Közben az európai politikai élet nagy változásokon megy keresztül. Megváltoznak és átalakulnak az erőviszonyok. Férfiágon kihal a Habsburg-ház s a trón Mária Teréziára száll. Mikes a királynőhöz fordul engedélyért, hogy visszatérhessen hazájába. A válasz nemleges. A Rákóczit számkivetésbe elkísérők közül már csak négyen vannak életben. Törökországból most sem vezet út haza. Mikes Kelemen örökös rabsággal fizet azért, hogy olyan nagyon és hűségesen szerette a Fejedelmet. A napok, hetek, hónapok ezután már tompa egyhangúsággal múlnak. Mikes levelei egyre csak arról szólnak, hogy milyen hadiszerencsével folyik a hétéves háború, kik az új szultánok és nagyvezírek, akik soron követik egymást.
1757-ben meghal Rákóczi utolsó generálisa, Csáky Mihály. Már csak Mikes Kelemen és Zay Zsigmond, a két egykori apród él. Aztán Mikes egyedül marad. "Egyedül, egyedül a bujdosók közül nagy Törökországban."
Utolsó levelét 1758. december 20-án írja. "Az első levelemet amidőn nénémnek írtam huszonhét esztendős voltam, eztet pedig hatvankilencedikben írom. Ebből kiveszek 17 esztendőt, a többit haszontalan bujdosásban töltöttem."
72 éves volt, amikor 1762-ben meghalt. Levelei 1794-ben kaptak először nyilvánosságot.

Szerző: Balás Gábor – A Székelyek nyomában (286-290. oldal) Panoráma, 1984 ISBN 963 243 253 3 ISSN 0133-7327

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s