Mikes Kelemen – CCVI. levél

Közzétette:

 

(…) Ismét a halálról kell írnom, mert Csáki úrnak hatodik a szava igen elnehezedvén, hetedik 11 órakor reggel meghala 81 esztendős korában. Csaknem holtig, vagyis holtig egészséges volt, nem volt szüksége se doktorra, se orvosságra. Azt nem mondhatni felőlle, hogy ezért holt, amazért holt meg, mert ilyen betegségbe volt, mert az orvosság nem volt jó; mivel csak azért holt meg, mert az Isten elvégezte, hogy minden ember meghaljon. Utolsó generálisa volt Rákóczi Ferencnek. Már mi csak ketten maradtunk Zay úrfival. Mi vagyunk a legutolsók; mert legutóljára hagyott minket az Úristen – mire? Meddig? ő tudja. Elég a, hogy adjunk hálákot néki, hogy megadta ezt az esztendőt eltöltenünk, és kérjük, hogy ne hagyja el ezután is a szegény bújdosókat, el nem fordítván szent szemeit róllok. De ne szájjal, hanem szívvel kérjük; mert az emberek a szájat hallgatják meg; de az Isten a szívet tekénti, valamént történt egy szent remetével. Egy püspök, a tengeren útazván, a hajósok egy sziget mellé a hajót megkötik. A püspök maga múlatságára a szárazra kimegyen. Amint alá s fel járna, egy kis gunyhócskát láta a fák között. Gondolá, hogy talám valamely ember lakék ott. Egy kis ablakocskához közelítvén csak csendesen, emberszót halla, és mintha valaki imádkoznék. De, mint elcsudálkozék, hogy az, aki bent volna, eszerént imádkozék: Átkozott legyen az Isten. Ezeket a szókot pedig szüntelen vala. A püspök nem állhatván, bémene az emberhez, és mondá néki: Atyám fia ne azt mondjad, hogy átkozott legyen az Isten; hanem: Áldott az Isten. A remete azt kezdé mondani. A püspök, hogy erre megtanította volna, viszszátére a hajóhoz, és megindúla a hajó. A remete pedig azalatt elfelejté, amit tanult volt, észrevévén nagy sebességgel kezde a püspök után futni. A hajó távúl vala már a parttól. De a remete nem vigyáz arra, ha a földön vagy vízen futott-é, néki csak az imádság volt az esziben. A püspök, és akik a hajóban valának, nagy csudálkozással láták, hogy a remete a tengeren futna utánok. Aki is a hajót beérvén kiálta a püspöknek, hogy elfelejtette volna az imádságot. A püspök látván a nagy csudát mondá neki: Atyámfia, csak úgy imádkozzál, amint eddig imádkoztál. Ebből a példából látjuk, hogy az Isten a szív imádságát szereti, és nem a szónkra figyelmez. Én is szívesen kívánom kedves nénémnek az új esztendőt egészségben elérni. Amen.

Rodostó, 29. Dec. 1757.

Mikes Kelemen: Törökországi levelek (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Kapcsolódó tartalom: Székely életek – Mikes Kelemen

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s