vers – 86 Oldal – Lighthouse

Helen Bereg verseiből …

Kétség Mikor egybesimul ég és Föld, mikor nem számít már a jövő, csak a múló jelen csodája, mikor jövőnk jelenünk

Nemzetem én nem úgy képzelem, hogy mindnyájunknak Etel- köz az ugródeszkája. Engem a homo sapiens fájdalma jobban érdekel, az, hogy

3. szeret martján nem lehet lefekünni szeret martján nem lehet lefekünni éjjel jő a szeret nagyot talál elvinni nem lesz

Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold,

Dsida Jenő: MIÉRT BORULTAK LE AZ ANGYALOK VIOLA ELŐTT – ELSŐ FEJEZET, mely hangos szóval dicséri az erdőt, az ifjúságot

Ha a hold süt… Ha a hold süt, a néma, siron tuli fény, álmomba’ kinyilnak a termek. Kioson, kenyeret szel

HALLOD, AMINT SUHOGÓN Hallod, amint suhogón elhúznak az égen a darvak? Ékük száll magasan, déli mezőkre repül. Foszlik a sárga

Tele vágyakkal zokog a lelkem, szerető szívre sohase leltem, zokog a lelkem. Keresek Valakit, s nem tudom, ki az? A

Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel

Ennek az özvegynek itt a villamosban nem akar senki se helyet adni. Csak áll, s lesi, hogy hová ülhetne le.