Sík Sándor: Hullámmoraj
Szürke tenger és szürke ég. Ó véghetetlen szürkeség! Jajongva száll a sok sirály. A lágy eső halkan szitál. Vonagló, méla
Séta a kultúra ösvényein
Szürke tenger és szürke ég. Ó véghetetlen szürkeség! Jajongva száll a sok sirály. A lágy eső halkan szitál. Vonagló, méla
Perdita Rózsakinálás, zene mellett Az ördögé lett ifju lelked, És kezed most virágokat, Ajkad meg csókot osztogat. Náladnál semmivel se
Gömöri György „hej szegény Balassi Bálint”* maradtál volna a vers-szerzésnél meg a lovakkal-kereskedésnél annál amihez igazán értettél sohase kaptál kapitányságot
1838 Augusztus 24. (171 éve történt) Meghalt Kölcsey Ferenc költő, kritikus, politikus, akadémikus, a reformkor egyik vezéregyénisége (Himnusz). Kölcsey Szatmárban
Mást ne vádolj, s magad ellen se lázadj azért, hogy megrokkantál, kisfiam, kétévesen, még kín- s öröm-tudatlan, s bicegni fogsz
A BÉRCEK ÉNEKELNEK Szeretett Apámnak ajánlom Hallottad már, mikor az esti-kék hegyek csoportja egy dörgedelmes ősvitába kezd? Halvány lilán mikor
„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés; Mellyel a szív magának ád halált, S
Vonat a mezőn Fekete éjszakába, fekete éjszakából, Úgy vágtat a vonat az álmodó mezőn. Úszik utána égő, csillagos tűzözön, S
Tudom hogy vagy – és megállok az éjben. Állok az esőszagú kert középen És kinyujtom két áldott dús karom –
Az ing, melyet kikészítettem éjjel, Az asztalon fekszik fehéren, Fehéren, ájultan, fagyottan. Virító gombok benne szerteszéjjel, Virágocskák távol fenyéren. Mily