Reményik Sándor: Jóakarat
„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés; Mellyel a szív magának ád halált, S
Címke: vers
Sík Sándor verseiből II.
Vonat a mezőn Fekete éjszakába, fekete éjszakából, Úgy vágtat a vonat az álmodó mezőn. Úszik utána égő, csillagos tűzözön, S
Lesznai Anna: Tudom hogy vagy
Tudom hogy vagy – és megállok az éjben. Állok az esőszagú kert középen És kinyujtom két áldott dús karom –
Szép Ernő: “Csúnya és ártalmas dolog, hogy a felkelő nap rád süt és te még tétlenül heversz ágyadban” (Szent Ambrus)
Az ing, melyet kikészítettem éjjel, Az asztalon fekszik fehéren, Fehéren, ájultan, fagyottan. Virító gombok benne szerteszéjjel, Virágocskák távol fenyéren. Mily
Krasznahorka vára
Krasznahorka büszke vára, Rászállott az éj homálya, Magas tornyán az őszi szél Régmúlt dicsőségről mesél. Olyan kihalt, olyan árva Rákóczinak
Sík Sándor: Hullámmoraj
Szürke tenger és szürke ég. Ó véghetetlen szürkeség! Jajongva száll a sok sirály. A lágy eső halkan szitál. Vonagló, méla
Szabó Lőrinc: Szun Vu Kung lázadása
Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya, kit kőtojásból keltett ki a vén föld, ég nap és hold különös szerelme
Szabó Magda: Születésnapi vers
Te, aki élnem segítesz, te, óvó oltalom, kinek törékeny mosolyába kapaszkodom, irgalmatlan esztendeimben egyetlen irgalom, őr rettegő nappalomon, rettegő álmomon:
József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem
Borisz Leonyidovics Paszternak verseiből …
EMLÉKEZÉS Félhomályban nekem ma is a bennlakó diákleány vagy. Tél. Alkony az erdőn. Órák erdején. Várom, éje jöjjön. Itt van.
Lighthouse 