Krasznahorka vára
Krasznahorka büszke vára, Rászállott az éj homálya, Magas tornyán az őszi szél Régmúlt dicsőségről mesél. Olyan kihalt, olyan árva Rákóczinak
Séta a kultúra ösvényein
Krasznahorka büszke vára, Rászállott az éj homálya, Magas tornyán az őszi szél Régmúlt dicsőségről mesél. Olyan kihalt, olyan árva Rákóczinak
Szürke tenger és szürke ég. Ó véghetetlen szürkeség! Jajongva száll a sok sirály. A lágy eső halkan szitál. Vonagló, méla
Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya, kit kőtojásból keltett ki a vén föld, ég nap és hold különös szerelme
Te, aki élnem segítesz, te, óvó oltalom, kinek törékeny mosolyába kapaszkodom, irgalmatlan esztendeimben egyetlen irgalom, őr rettegő nappalomon, rettegő álmomon:
Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem
EMLÉKEZÉS Félhomályban nekem ma is a bennlakó diákleány vagy. Tél. Alkony az erdőn. Órák erdején. Várom, éje jöjjön. Itt van.
Kétség Mikor egybesimul ég és Föld, mikor nem számít már a jövő, csak a múló jelen csodája, mikor jövőnk jelenünk
Nemzetem én nem úgy képzelem, hogy mindnyájunknak Etel- köz az ugródeszkája. Engem a homo sapiens fájdalma jobban érdekel, az, hogy
3. szeret martján nem lehet lefekünni szeret martján nem lehet lefekünni éjjel jő a szeret nagyot talál elvinni nem lesz
Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold,