Szabó Magda: Születésnapi vers
Te, aki élnem segítesz, te, óvó oltalom, kinek törékeny mosolyába kapaszkodom, irgalmatlan esztendeimben egyetlen irgalom, őr rettegő nappalomon, rettegő álmomon:
Séta a kultúra ösvényein
Te, aki élnem segítesz, te, óvó oltalom, kinek törékeny mosolyába kapaszkodom, irgalmatlan esztendeimben egyetlen irgalom, őr rettegő nappalomon, rettegő álmomon:
Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem
EMLÉKEZÉS Félhomályban nekem ma is a bennlakó diákleány vagy. Tél. Alkony az erdőn. Órák erdején. Várom, éje jöjjön. Itt van.
Kétség Mikor egybesimul ég és Föld, mikor nem számít már a jövő, csak a múló jelen csodája, mikor jövőnk jelenünk
Nemzetem én nem úgy képzelem, hogy mindnyájunknak Etel- köz az ugródeszkája. Engem a homo sapiens fájdalma jobban érdekel, az, hogy
3. szeret martján nem lehet lefekünni szeret martján nem lehet lefekünni éjjel jő a szeret nagyot talál elvinni nem lesz
Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold,
Dsida Jenő: MIÉRT BORULTAK LE AZ ANGYALOK VIOLA ELŐTT – ELSŐ FEJEZET, mely hangos szóval dicséri az erdőt, az ifjúságot
Ha a hold süt… Ha a hold süt, a néma, siron tuli fény, álmomba’ kinyilnak a termek. Kioson, kenyeret szel
HALLOD, AMINT SUHOGÓN Hallod, amint suhogón elhúznak az égen a darvak? Ékük száll magasan, déli mezőkre repül. Foszlik a sárga