Címke: vers

Prometheus Leáldozó nap bíborában Fürdik a Kaukázus orma, Nyugaton rózsás felhők fátyla Hull a fölkélő csillagokra. Susog, suttog az alvó

Olvasás folytatása

Ki mondja meg majd, mennyi kín és báj van a rég leszentült jó Babits Mihályban? A kérdőjelbe hajló naplementék, hajnali

Olvasás folytatása

Vida Gergely Tükrök A fürdőkád emelkedőjéről minden szükségeset látni. A szellőzőablak résnyire nyitva, éppen hogy csak a fölös gőz szivárogjon

Olvasás folytatása

PEPITA Pepita, mikor éj sötétlik, s fáradt anyád magadra hagy, s imáiddal, vetkőzve félig, ott térdepelsz a mécs alatt, mikor

Olvasás folytatása

Szürke tenger és szürke ég. Ó véghetetlen szürkeség! Jajongva száll a sok sirály. A lágy eső halkan szitál. Vonagló, méla

Olvasás folytatása

Perdita Rózsakinálás, zene mellett Az ördögé lett ifju lelked, És kezed most virágokat, Ajkad meg csókot osztogat. Náladnál semmivel se

Olvasás folytatása

Gömöri György „hej szegény Balassi Bálint”* maradtál volna a vers-szerzésnél meg a lovakkal-kereskedésnél annál amihez igazán értettél sohase kaptál kapitányságot

Olvasás folytatása

Mást ne vádolj, s magad ellen se lázadj azért, hogy megrokkantál, kisfiam, kétévesen, még kín- s öröm-tudatlan, s bicegni fogsz

Olvasás folytatása