Jászai-Horváth Elemér: Esteli séta 5.
Eltünt, eloszlott, semmiségbe szállón, És elborult a hold. Magam valék. Ki tudhatná, való volt ez vagy álom? Már szívemet nem
Címke: vers
Mihai Eminescu: Viszontlátás
– Erdő, erdő rengeteg, Hogy folyik az életed, Mert sok idő elszaladt, Mióta nem láttalak, S mióta lábam bejárt Messze
Jászai-Horváth Elemér: Esteli séta 4.
»Uram, megjöttem, legutolsó szolgád, Az elűzött, az újra visszahítt. Végzendő vagy már élted földi dolgát, S amellyel ég kapuit ostromolnád,
Szabó Lőrinc : Magány
Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerített és szólt: „Ennyi vagy!” Hordom az élet bőrét, burkomat, s látom, mindenki
Jászai-Horváth Elemér: Esteli séta 3.
Aludt a föld, csupán a vágy vigyázott. Az égmezőn föltetszett már a hold. Ezüst hárfán a szél zokogva játszott, Kerengve,
Jászai-Horváth Elemér: Esteli séta 2.
Mezők, faluk mind egy halálra váltak, Fölöttük oszló pára-köd lebeg S a távolban, hol karcsú nyírek álltak, Pásztortüzekkel egy táborba
Jászai-Horváth Elemér: Esteli séta 1.
Megjött az est, a barna markú pásztor, Fölénk terelte árnyék-nyájait. Izzott a föld még nyári munkaláztól, Forró keresztben fülledő kalásztól,
Kosztolányi Dezső: ESTE, ESTE…
Árnyak ingnak, és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze-messze. És a csend jő. Alszik a homályos éjbe
Wass Albert: SÓHAJ
Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, múlt és emlék: minden elmarad. Nyomunkat rendre
Ady Endre: Köszöntő az életre
Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el, Széles mosollyal csillogóan Ballagj, vén folyó, Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel. Túlszökve harag s bitang
Lighthouse 