vers – 81 Oldal – Lighthouse

Quintus Horatius Flaccus – Lydiához

Míg te Lydia Telephus szép tarkója színét és ölelő, erős karját ünnepeled, harag fojt, májam dagadoz, forr az epém s

DAL Mikor az első csókot adtad: már az ősz osont a fák alatt, Kapirgáló szelek kutattak avar-homályban árnyakat; A fákra

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte,

1957 Október 3. (52 éve történt) Meghalt Szabó Lőrinc költő, műfordító. Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és

Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való.

Aludjatok, vágyak, Ne zokogjatok, Csicsíjja, ti bágyadt, Rekedt sóhajok! Szállni a magasba Minek már, minek már, Te szív, árva, balga,

Eltünt, eloszlott, semmiségbe szállón, És elborult a hold. Magam valék. Ki tudhatná, való volt ez vagy álom? Már szívemet nem

– Erdő, erdő rengeteg, Hogy folyik az életed, Mert sok idő elszaladt, Mióta nem láttalak, S mióta lábam bejárt Messze

»Uram, megjöttem, legutolsó szolgád, Az elűzött, az újra visszahítt. Végzendő vagy már élted földi dolgát, S amellyel ég kapuit ostromolnád,

Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerített és szólt: „Ennyi vagy!” Hordom az élet bőrét, burkomat, s látom, mindenki