ERDÉLYI JÓZSEF: TÉLI RAPSZÓDIA
Kelek hajnalban három órakor. Egész sötétek még az ablakok, uj még az év, hosszu az éjszaka, lámpát gyujtok, hamar tüzet
Címke: vers
Ady Endre: Télbe-hulló ember vágya
Napjain: koldus, Télbe-hulló, Csöndes, elszánt betegek, De vídáman zúgnak körültök Tavaszi csergetegek S futó hó alól zöld kacsint. Meggondolom, hiszen
Lesznai Anna: Japán dalocska
Találkoztunk a kertben és megöleltük egymást Hajunk körül tenyérnyi piros juhar didergett Az őszi napsugárban… találkozásunk napján… Hej, haj, azóta
FENYŐ LÁSZLÓ: JANUÁRI VALLOMÁS
Nem szeretem, amit elértem, oly furcsa s rossz, hogy íme ifjúságom bálványai jönnek, leülnek asztalomhoz, nevemen szólítanak és nyújtják kezük.
WEÖRES SÁNDOR: JAJGATÁS
– Jeremiás Siralmai, III. 1-18. – Én vagyok az a bizonyos ember, ki sínylődve szenved az Úr miatt, kinek a
Három plázaetűd (versek)
Lackfi János 1. Plaza Balassi Tesókám, mi lehet a széles föld felett Szebb dolog a plázánál? Átléped küszöbét, hűs burkot
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió
Csokonai Vitéz Mihály: A szerencse változó
Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa, Bár feléd fordúljon tarka golyóbissa, Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni, S páva módra
Reményik Sándor: Béke
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka csend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni
Pfeifer István: Karácsonyi ének
Mint kék egekben repkedő galamb, Ugy szárnyal, zúg és búg ezer harang, S a hópehely pihen s mesél a fákon.
Lighthouse 