Tennyson: Idegen versek ( The days that are no more )
Lord Tennyson szobra a Cambridge-i Szentháromság Főiskola kápolnájában. The Princess. IV.
Címke: vers
FENYŐ LÁSZLÓ: MÁRCIUSI ÁLOM
Álmosító, bolond idő, vaj tél ez még vagy már tavasz, ez a badar kétféleség: a szellő langy, az út havas…
Lányi Sarolta: A szép fiúról
Most, miként komor, messzi csillag… keleti mesék istenfia, sötétszemöldű hindu herceg, ezeregyéjből drága dalia. Növése gyöngéd, lépte hiúzé, haja fekete,
Kertész István: ÚJ téli szálláson téli vers
Nagyon borult a méla táj. Nagy selymes fülei vannak a csendnek. Mint barna bársonyos szárnya a bőregereknek, Vagy puha fekete
Ady Endre: Fájdalmas, bús kitérő
Háborus völgy, nem tudlak nézni, Nem bírnak már a szemeim, nem: Forgok, mint egy véres pojáca, Tul egy hegyen s
Malmosi László: Lélekharang
Kis antológia Sokszor nehéz és hihetetlen hinni mint kúsza álom sompolyodik mellém, hogy volt, ki hitt a számról mézet inni
William Blake angol költő, festő, grafikus emlékére
Ezen a napon, Megszületett William Blake angol költő, festő, grafikus. 1757.11.28 – 253 éve történt A TÉLHEZ “Ó, Tél! rekeszd
Babits Mihály: Fájó, fázó ének
Ó gondok, gondok, holnapok! egy gondtalan mát hol kapok? Szőnyeg-puhába betegen búni hiába szigetem: szivem verését halk ölén csak annál
Borisz Paszternák: Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid ne ráncold. Fölrepeszted a tavaszi láz varait. Éppen hegedni kezdtek. Vedd le mellemről tenyered. Áram-telt vezetékek
Térey Sándor: Öreg asszonyok
Nem is tudom: ez arcok hová tünnek? Egyszerre csak nem látom már az utcán A vén leányt, ki feketében, tisztán
Lighthouse 