Közzétette:
A lába csupaszon, a haja szétziláltan,
kákasátorban ült, térdéig mezítelen;
azt hittem hirtelen, hogy tündérre találtam,
szóltam: A rétre, mondd, eljönnél-e velem?
A szeméből rámsütött az a parázsló tekintet,
amely, ha enged is, szép és győztes marad,
s szóltam: A szerelem hónapja hív ma minket,
mondd, járnál-e velem a sűrű fák alatt?
Akkor a lábát a part füvében megtörölte,
másodszor is rám emelve a szemét,
s ült a virgonc lány váratlan eltűnődve.
Ó! hogy zengett, zúgott madárdaltól a rét!
A partokhoz a víz mily édesen csapódott!
S zöld, hosszu nád között láttam: felém siet,
láttam a gyönyörű, boldog, riadt vadócot,
haja a szemébe hullt, s azon át nevetett.
(Nemes Nagy Ágnes)
Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (309-310. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6
