vers – 4 Oldal – Lighthouse

Kosztolányi Dezső – Szeptember elején

A hosszú, néma, mozdulatlan ősz aranyköpenybe fekszik nyári, dús játékai közt, megvert Dárius és nem reméli már, hogy

A megháborodott nyár oda ugrott, ruháit kívül hagyván; tövén ökörnyált sző a dudva, bogozza, majd elejti lustán. Az

A nyár bedobta rózsakoszorúját múlt este a nyílt ablakon. Dalolt. Hajába gaz volt, hervadó háncs, pár sárguló levél-rongy,

Augusztus, nyárutó… A Göncöl tengelye, Mint roppant égi óramutató, Némán, merőn mutat már ősz fele Kigyúlt hajók Suhannak

NORDERNEY 1897 SZEPT. 3 Ottkünn a viharban Iszonyú bál van: Tajtékzik a tenger Porzik a zátony. Dörögnek a

(V. ö. Toldi szerelme, XII. ének. 25-27. versszak) 1853-1855 …………………………. De ime! az ég föld hirtelen feltámad: Az

Két istenasszony, amidőn születtem, Vitt hűs berkeidbe, Leto szent fia, S most, mint örökre vidám grácia, Szelíd tavaszban

Kékül az ég, az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva, de már lángtól vörös az égnek

(részlet) Kesergő szerelem VI. ének Szerelem-e az, avagy nem, A mit érzek keblemben? – S vajjon, ha

A növő búza tejes szára egyengeti derekát, árnyékában tücsök hűsöl, kérkedik a szarkaláb, csipkézett virágját nyújtja – tán a könnyű