Radnóti Miklós – Tavaszi szeretők verse
Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a
Séta a kultúra ösvényein
Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a
Kis méhek! kerteken, Mezőkön, berkeken Mit futtok sok veszéllyel? A friss forrásokra, Az új virágokra Repkedvén szerteszéjjel? Mennyi sok
Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, prózaíró. A Digitális Irodalmi Akadémia
Rendbontó évszak, megzavarsz egészen! – Ki önnön szívem faggattam a külső kopárság gyászos hónapjain át az arasz napokban,
A Szépség lányai közt nincs gyönyörűbb ma nekem; hangod úgy elbüvöl, mint szerenád a vizen: dalok
Részlet a Nemzeti Évfordulók Titkársága honlapjáról: „Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg
Alászolgája! A Ludas Matyi-pálya, Isten bizony nehéz e’ – Erre nézve Nem lehet senkinek aggálya, A legaggabb gáncsolók
Mezey Katalin születésnapjára …meg kell a mieink lábát mosni, amíg bírja a térd és hajlik a derék, mindig friss vizet
Benned születtem, édesbús, szeszélyes Tavaszi hónap, felleges derűs, Mikor a rétek lelke már fölérez S brekeg a vízben
«Majd a jövő! A ma csak megaláz…» Köpd szemen magad, bárgyú öncsalás! «A holnap!…» Óh, ábrándok ripacsa a