vers – 13 Oldal – Lighthouse

Nagy László – A meggyfa alatt

Kerted végében roskadozva egy pírhólyagos meggyfa áll, aljában térdel teéretted szent László, szép aranykirály. A hajló meggyfán megkötözve

Izzad a domb, a mezőknek sápadt giz-gaza lankad, Ágyából a patak tikkadtan kiszaladt, S most a fehér kavicsok

Szende lény, Isten hivatott kegyence, Őrködő szemmel ki lebegsz fölöttünk Üdvözöl téged dalom, és magasztal, Mennyei szellem. Menten

A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon, Magossan tűndöklik a hideg klímákon. Hevűl a Neméa sárga oroszlányja, Mert

Csillagvilágok hullton hullnak, hullvást meggyúlnak és kimúlnak, hullnak szegények sebesen, egymásra merőlegesen; hol a Tejút tündér övéből, hol

Kék villogás a levegő, bolond hangokkal tarka a délelőtt; zengő árvíz a nap aranya s mint sellők rebbennek

Vörös dresszünkön elmaradt nyarak Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek, Félidő: 0:0. A vizek Okos erővel elöntenek mindent. Érzitek-e,

Rummal keverte sárga lakktüzét a nap, rummal a felforrt agyakat, az egész város aszfaltingovány, aszfaltfolyó lapul a paloták

A 61. magyar–osztrák mérkőzés győztes Tizenegyének, taps helyett Diák voltam, jeles tanuló, egy kissé lomha, fáradt, nagycsontú,

június 16. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc vértanúi 1958. június 16-ai kivégzésének emlékére tartjuk független Magyarország napját.