vers – 12 Oldal – Lighthouse

Sárközi György: Szeptemberi eső

Földönti hatalmas kancsóit az isten S ömleszti egyre a nehéz vizeket: Nedves, hideg, csúf égi izenet. Már reggel

Mitől oly terhes minden ősz s mért kábulunk el illatában? S ha lágyan perg a sok levél, mért

Édes, édes most a nap, bor van benn, vagy méz? első csókban nyár és ősz kéken összenéz. Mámoros

Le pont Mirabeau A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna S szerelmeink Mért kell gondolnom arra Hogy az

Esztergom, Előhegy. Az első szent király itt született, s azóta szent város ez: szent és gyámoltalan. Paphercegek, néha

A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó –

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket, A gyűlölőket és a köpködőket. Szeretted ezt a szomorú világot S az

Keblemben még az érzeménynek Értelme nem vala, S hogy átölelt szivem leánya: Dúsan, mint a tavasz viránya, Zsendűlt

Úgy látom arcodat, mint télutói elhagyott árkot, melynek mélyiből, ahogy sötétedik, egy-egy hócsilla rezdül meleg s homályos emlékként

Kisfaludy Károly nemcsak költő, drámaíró és festő, hanem a magyar irodalmi élet egyik jelentős szervezője is volt a