vers – 15 Oldal – Lighthouse

Hajnal Anna – Április

Soha ilyen zsenge zöld, ilyen enyhe kék, árnyas már a bükkfasor menni kellenék. Fű meg fa is menni

Mikor a szőlő leve buggyán barnul a fanyar berkenye, kalászt szentel a dűlő utján az Egyház, az Isten

A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó

Akkor fölemelék a keresztet a poroszlók, És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek. Odalépett. Szemében két csillag remegett,

Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben,

1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által

Keserű kín és gyötrelem Volt énnekem a szerelem; Ami másnak életet ad, Az hozza rám halálomat. Meghaltam

1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! 2

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv

Epigrammák. 1. Zug, morog a zivatar, zajog a zord éjszaki szélvész. Néz a lyányka, remeg, s félve karomba