Lányi Sarolta – Novemberest
És jött az est. Az esti koncert… Reménykedőn leültem egy sarokba, Hová nem lát be se szem, se
Séta a kultúra ösvényein
És jött az est. Az esti koncert… Reménykedőn leültem egy sarokba, Hová nem lát be se szem, se
Gazdaember a mezőket járja: – Mi fő a fejében? Száraz a föld; tán az esőt várja? Biz elkelne
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. Ahogy halódunk,
Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben
Riong a régi réquiem, temetkezik a föld, erdők palástja mégse gyászt: új színt új színre ölt. Ma százezernyi
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp
Egy megszakíthatatlan mondat, egy egész gondolatfolyam. Az Egy mondat a zsarnokságról (1950) egyetlen mondata az egyik leghosszabb magyar versmondat: éppen
Erdő, dércsípte lombod ájultan vonaglik. Meghalsz, reád lehellt a vörös hervadás. De mért e vidám pompa? Mért öltözködöl
Mint tejes nedvesség kövér fák duzzadó héjjából, úgy csorog az égből a tejeslágy szeptemberi nap. Némán ragyog a
szeptember 23. „Őszbe csavarodott a természet feje…” A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. (A déli féltekén e napon