Radnóti Miklós – Hőség
Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül üresen világít a környék és szuszog, de dong és csomókba hull
Séta a kultúra ösvényein
Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül üresen világít a környék és szuszog, de dong és csomókba hull
Nyár van, nyár, tikkasztó. Kiszáradt minden tó. Elapadt a patak. Ludak, récék búsan fürödnek a porban. Kérdezd meg
A költő Rólam keresztelték el a világot, Nekem zenélnek a Hét Csillagok, Velem harcol az ördög, isten ellen Hozzám sietnek a
Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár, Vagy a boldog világ előtt
Sötét fényszórók: szemeim az eget lengő csóvákkal ostromolják. Föl, föl! Lent mennyi a teher, a rom! Csík, sáv:
Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék – nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, mi hiányzik
Az érés dícsérete Helyét gyümölcsnek adja a szirom. A déli égen elterül a hőség. A termő kor
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan
Jut már fény a gyöngécske füveknek, vedlett kutyáknak hegyoldal, lányoknak szerelem. Ló hátán legényke, a lovak tüzelő tökökkel
A méhek napját 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon. Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony