Tóth Árpád: Január
Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak? Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak? Mikor maga sem hisz, öreg csont,
Séta a kultúra ösvényein
Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak? Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak? Mikor maga sem hisz, öreg csont,
Hej, de furcsán vagyunk az élettel! Míg valamit érne: addig nem kell. És mikor már csak lézengünk, tengünk:
Ábrándjaim derűs világát Beárnyékozta szenvedés. Hol a nap még szivembe süthet, Immár csak egy parányi rés. Oda van
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt,
Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.
Láng emészti keblemet Láng, nem mondható, Szenvedély, nagy és örök, El nem oltható. S oh kinok mély tengere!
Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán, valami mégis itt lüktet közöttünk s fájó örömmel ostromol meg újra: a
A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink.Ó, vasárnap reggel, te édes! hat
A rabszolgaság felszámolásának világnapját december 2-án tartják, emlékezve arra az 1949-es ENSZ-határozatra, mely az emberkereskedelem és mások kizsákmányolása
Egész élete harmincegy esztendő: 1773. november 17-től 1805. január 28-ig. E rövid idő alatt olyan gazdag, sokszínű és