Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.
Séta a kultúra ösvényein
Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.
Láng emészti keblemet Láng, nem mondható, Szenvedély, nagy és örök, El nem oltható. S oh kinok mély tengere!
Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán, valami mégis itt lüktet közöttünk s fájó örömmel ostromol meg újra: a
A vastag ég szobánkba lép és puhán feldőlnek tőle mind aprócska tárgyaink.Ó, vasárnap reggel, te édes! hat
A rabszolgaság felszámolásának világnapját december 2-án tartják, emlékezve arra az 1949-es ENSZ-határozatra, mely az emberkereskedelem és mások kizsákmányolása
Egész élete harmincegy esztendő: 1773. november 17-től 1805. január 28-ig. E rövid idő alatt olyan gazdag, sokszínű és
És jött az est. Az esti koncert… Reménykedőn leültem egy sarokba, Hová nem lát be se szem, se
Gazdaember a mezőket járja: – Mi fő a fejében? Száraz a föld; tán az esőt várja? Biz elkelne
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. Ahogy halódunk,
Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben