szerelem – 7 Oldal

Michelangelo Buonarroti – Az én szemeim

Az én szemeim vének és vakok, a te szemeddel látom csak a fényt meg; te viszed súlyát terhem

Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom. Például

Mert minden földi lélek valakibe átszáll, mint illat, ének, láng vagy zene; mert minden élet annak, amit szeret,

A hardangeri fjordnak azt a részét, amelyet Szem-fjordnak szoktak mondani, szörnyű nagy sziklatömegek zárják körül: hidegen, elutasítóan fordulnak

Kit szeretnek a nők Vátszjájána Az asszonynép kit szeret? Ki nyeri el kegyüket? Aki szívük ismeri, aki velük

Marignan abbéhoz illett harcias neve. Magas, szikár pap volt, vakbuzgó, mindig túlfűtött, de becsületes lélek. Hite mindenben rendíthetetlen,

De szépek vagytok, tegnapi asszonyok! Hamvadó szemetekben még néha felragyog A régi büszkeség, amivel az első szeretőt Vállaltátok

Az ókori latin költőket kedvelő olvasó ember a „római aranykor” nagyjai közül legjobban Vergiliust tiszteli, legjobban Horatiust szereti,

REGRET Saval úr, akit Mantes-ben csak “Saval apónak” hívnak, most kelt fel. Esik az eső. Szomorú őszi nap;

Elizabeth Barrett-Browning (1806-1861) Mondd újra (a Portugál szonettek-ből) Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy