novella – 4 Oldal – Lighthouse

Kosztolányi Dezső – Boldogság

– Nézd – figyelmeztetett Esti Kornél -, mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire

Eszterkuthy Éva: az én nagyanyám volt, édesanyámnak édesanyja, tiszteletes asszony, papné, de csak mindig így citálták: Eszterkuty Éva.

Az erdő Ivott bort jócskán, de azért nem nagyon tántorgott. Sietni akart tulajdonképpen, de nem tudta, hogy merre.

(Egy vén hírlapíró meséiből.) (Ez egy sírkőn olvasható: = Itt nyugszik Mihályi Rozália, élt huszonhat évet, béke poraira.

A kávéházba – ahol tanyáztunk – alig járt más, mint művésznépség, tehetetlen, cinikus, fáradt fantáziájú, de mégis melegszívű

Gyuri bácsi igen nevezetes férfi volt városunkban. Az asztalosmesterek között első, akinek remekeit az idegenek is megcsodálták. Szerette

Andor keresztnevű pesti úriember egy éjszaka föltűnően sok badarságot álmodott. Álmai közül csak egyet mondok el. Karfioléknál uzsonnázott,

Kivül meleg van. Belül hüvös van. A papa az aratóknál jár. A mama a konyhán foglalatoskodik. Juliska egy

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól,

A fiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri