Közzétette:
1928. december 15-én született Hundertwasser, a 20. század egyik legkülönösebb képzőművésze.
„A bécsi városkép részévé vált ökológiai szemétégető, lakótelepek, iskolák, templomok tervezője gondolkodásmódjával, művészetével, külcsínjével szokáson kívül álló volt, és műértőt, laikust egyaránt 
meghökkentett. Szegény-gazdagon élt és gazdag-szegényen hunyt el.
Nem volt földrész és ország, melyet ne ismert volna, ahol ne dolgozott volna az emberi sors természettel való összekapcsolásán. Zsidó származása miatt még idősen is szenvedett a nemzetiszocializmus világától. Hatvanegy évesen kivándorolt a “szabad világba”. Azért Új-Zélandra, mert távolabb már nem lehetett. “Szeretem a földgolyót két kézzel és két oldalról átfogni!”
Négyszáz hektárnyi farmján harmincezer vagy háromszázezer (a számtalan médiahír szerint) fát ültetett saját kezűleg, otthonában mindent a természettől vett. A világítást liánokra akasztotta, humusztoalettet alakított ki, az áramot pedig napenergiából nyerte…
Hundertwasser hetvenegy éves korában hunyt el a nyílt tengeren. A Queen Elisabeth II. luxuskabinjában vacsora előtt kissé szenderegni kívánt. Egyszerűen elaludt. Kegyes volt hozzá a sors, kedvenc környezetében hagyta el a földi világot. Ökológiai temetést kívánt. Ma egy tulipánfa alatt nyugszik saját birtokán.
„Az ember álma könnyen lehet valóság, a valóság maga azonban nagyon is puszta, kietlen. A festészetre a színgazdagság és vidámság jellemző. A festmény nem fénykép, saját erőből kell kifejlődnie. A kép nem is tőlem van, csupán én lettem a kiválasztott, hogy hozzásegítsem létrejöttéhez. Persze, ha egy művész dolgozik, az önkielégülés terápia is egyben. És ha egy alkotással csak egyetlen lépéssel is közelebb férkőzhetünk Istenhez, miért is ne tennénk azt?!”
Lighthouse 
Hihetetlen, hogy mi mindenről nem tudunk! Megint tanultam valamit. Köszönöm Péter!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.