Ady Endre: Emlékezés Március Idusára
Óh, bennem lobogott el Ama szinte már savós, Tüzetlen és makacs, De jó nedvű ifjuság. Március Idusára Voltak
Krúdy Gyula – Régi magyar író ebédje
Hogyan élt egy régi magyar író? A régiség alatt harminc-negyven esztendőnyi időtávlatot gondolok; a magyar író fogalma alatt
Az Advent kezdete
Ha a neki szentelt ünnepek számát illetően ez nem is tűnik fel, hiszen csak egy Mária-ünnep fémjelzi: a
Aranyosi Ervin: Advent előtt
Nem is tudom, milyen világ ez, mibe csöppentünk emberek? Szeretnék szívvel közeledni, de megtiltják, hát nem merek!
Ágh István – Isten írnoka volt
Pilinszky János emlékére Ebben a mostani végleges nélkülözésben úgy érzem, mintha mindig nélkülöztem volna. Ha ott volt, sem
Krúdy Gyula – A régi lóversenytér
A szép asszonyok, akik Király-díjak napján gyönyörű toalettjeikben egykor itt megáztak, a gavallérok, akik kétfogatú bérkocsin méltóságteljesen kanyarodtak
Claude Lorrain francia festő
„Az általa festett táj szebb és harmonikusabb, mint maga a természet.” Claude Lorrain (eredeti neve Claude Gellée vagy
Hatvany Lajos: Ady világa
Ady sohasem volt rendszeres gondolkodó. Az alkotást nem űzte rendszeresen, “Boldog volnék – írja a hun új legenda
Pilinszky János – Két könnycsepp
Délben még szó sem volt róla, hogy őt is magukkal viszik, s estére már a készülődés lázában égett.
Selma Lagerlöf – Menekülés Egyiptomba
Nagyon messze, Kelet egyik sivatagján élt sok-sok évvel ezelőtt egy pálmafa, mely olyan vén volt már, mint amilyen
Arany János – Ősszel
Híves, borongó őszi nap; Beült hozzám az únalom: Mint a madár, ki bús, ki rab, Hallgat, komor, fázik
Lighthouse 