Irodalom – 79 Oldal

Ady Endre – Mihályi Rozália csókja

(Egy vén hírlapíró meséiből.) (Ez egy sírkőn olvasható: = Itt nyugszik Mihályi Rozália, élt huszonhat évet, béke poraira.

A szán szélként tovaszáll, a mély havat vágva… Amott szentély fala áll a pusztán magába. Forgószél körös-körül, ömlik

Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S

(1570) Halljátok meg mostan, rígi dolgot mondok, Az Béla királynak ideirül szólok, És a vén Bankónak leányárul szólok,

Hajdan rendezetlen volt az ember élete, a nyers erő vezette, mint az állatét, midőn nem várhattak jutalmat még

Emberi sorsok Ω πα, τέλος… Α dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán a végcél, – ő itéli

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak

Mikor a kilencszázas évek elején a pesti egyetemre kerültem, az irodalmi ifjúság szellemi érdeklődése szinte kizárólagosan esztétikai természetű

„Telt-múlt az idő, jöttek a kritikák, és rájöttem, hogy nagy könyvet írtam.” Ken Kesey két nemzedék határán élt,

Hajh, azokban a boldog időkben, amikből régi nagy művészeink kerültek elő, sokkal mostohább volt a színész sorsa, mint