Irodalom – 11 Oldal

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta

itthon vagyok újra, újra itthon: Ismerősök jönnek velem szembe, Kedves arcok, elfeledt vonások; Gyermekkorom jut megint eszembe, És

Fekete Sándor (Miskolc, 1927. február 11. – Budapest, 2001. június 11.) József Attila-díjas író, újságíró, irodalomtörténész. 1998-tól haláláig

Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el! Vedlik a tél kölyke: február, szőre hull, s a jércehangú reggel már

Takáts Gyula (Tab, 1911. február 4. – Kaposvár, 2008. november 20.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, író,

Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó; csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az

Ilyenkor januárban, amikor kinyitott borotvával rohangálnak a szelek az erdők között s a be-beszakadó hóban négykézláb vonszolja magát

Vénülő fűz az istenadta. Úgy állt napfénybe, zivatarba, mint akinek már úgyis mindegy, hogy könnyű pillangók keringnek körötte,

Itthon vagyok újra, újra itthon, Ismerősek jönnek velem szembe, Kedves arczok, elfeledt vonások; Gyermekkorom jut megint eszembe, És

Legtöbb ember a nemi párbajban kap halálos sebet. Hiúsága nem bírja a szeretet elviselését, sem a szeretetlenséget; a