Közzétette: A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek.
Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe és szentelt gyertya égett a halott mellett is.
A katolikus egyház liturgiájában ez a nap a Gyertyaszentelő Boldogasszony vagy másképp Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, amikor Szűz Mária, Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
Ezen a napon a katolikus templomok körül sok helyen körmenetet tartanak, és közben zsoltárokat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyertyaszentelésre is.
Általánosan elterjedt időjárás-, tavasz- és termésjósló hiedelmek is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Az európai hagyomány szerint ha a barna medve – egyes helyeken a borz – gyertyaszentelő napján, február 2-án kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél.
Ha viszont borús idő van, akkor kint marad, mert rövidesen jön a tavasz. Az Észak-olaszországi népi szólásokban e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg. Észak-Amerikában pedig az újkori bevándorlók az ott élő erdei mormotát tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává, olyannyira hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként” (Groundhog Day) is ismert. Ezeket a hiedelmeket a meteorológusok nem igazolják.
Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
Lighthouse 