Közzétette:
Az önmagunknak tett önkéntes fogadalmakat – „holnaptól nem teszem ezt vagy azt,
így vagy úgy élek, ezzel vagy azzal foglalkozom” – talán még alaposabban meg kell
fontolni, mint az embereknek adott szavunkat. Mert az embereknek adott szót vissza
is vonhatjuk, ha úgy látjuk, hogy a világ változik szavunk körül, másképpen helyezkednek el az emberi dolgok az egyszer igazságnak megismert és fogadalomban megvallott eszme körül. Az igazság is változik. De az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerződést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerződést sincs módunk megváltoztatni. Ha a világ megvet, mert valamilyen lelkiismereti okból nem tudtuk megtartani adott szavunkat, ezt a megvetést túl lehet élni, mert a világ sem erkölcsös szerződő fél. De ha jellemünket csaljuk meg, akkor is van ugyan módunk továbbélni, de belső magatartásunk bizonytalan lesz, bűntudatos és ingadozó.
Forrás: Márai Sándor – Füves könyv (30) Első kiadás: Révai Kiadó, Budapest, 1943
Lighthouse 