Egészségvédő növények – Sáfrány

(Crocus sativus)

Az ókori Egyiptomban a sáfrány bibéjéből készült festékkel ruhát színeztek, ételeket ízesítettek vele. Fűszernövényként évszázadokon át olyan értékes volt, mint az arany.

Jelentősége

Ősidők óta ismert kultúr-, jellegzetes mediterrán növény. Kis- és Közép-Ázsiában, Dél-Európában terjedt el.

Spanyolországba a VIII. században került be. Magyarországon a XIV. és XV. században már széleskörűen termesztette és használta a lakosság, főleg a Felvidéken. Ma a legnagyobb termelők: Spanyolország, Olaszország, Törökország, India. Most is értékes növényként tartjuk számon. A leggyakrabban használt magyar nevei a valódi sáfrány, fűszer-sáfrány, sáfrány, jóféle sáfrány.

Táplálóértéke

A kesernyés ízű sáfrány sárga színt ad a leveseknek és a süteményeknek. Az európai konyhákban ismerik, de használják az arabok is. Sok arab rizses étel elkészítéséhez nélkülözhetetlen. A fűszer kapható őrölve és szálas változatban, lehetőleg az utóbbit részesítsük előnyben, mert tovább megőrzi aromáját, Legfinomabb ízét úgy csalogathatjuk elő, ha egy mozsárszerű edényben törjük össze a szálakat, és a port azonnal felhasználjuk.

Gyógyhatása

Gyógynövény. A növény elsősorban Indiában, Kínában, Iránban és Spanyolországban közkedvelt, erőteljes illatával, savanyú ízével ezen országok konyhájában kötelező elem. A sáfrány állítólag serkenti a nemi vágyat, a sáfrányolajról pedig úgy tartják, hogy segíti a nemzőképességet. Közép-Keleten a nőgyógyászok mind a mai napig alkalmazzák a sáfrányt. A sáfránytej pedig egy drága, ám jótékony szer, amely szívgyengeség és menstruációs zavarok, megfázások ellenszere, erős vérzéscsillapító és vizelethajtó.

Hatásos lehet a szívinfarktus megelőzésében, krocetin nevű anyaga csökkenti a koleszterinszintet. Sáfrányos szeklicével helyettesítik, de ez pusztán színezésre alkalmas, enyhén kellemetlen, kesernyés íze a valódi sáfrány aromájával össze sem hasonlítható.

Gyógyhatású készítményei

A sáfrány virágait frissen vagy szárazon használják. Ez utóbbiból 1 liter vízben 6—7 csipetnyit főztek fel, és napjában víz helyett is iszogatták, legalább naponta 2—3 alkalommal 2dl-t alkalmanként. A tea nyálkaoldó hatású. A jóféle sáfrány ára igen magas. A bibéjének grammja mindig magasabb volt az aranyénál. Ez lényegesen gátolta a széles körű gyógyításban való elterjedését. Az is befolyásolta használatát, hogy öt gramm feletti használata mérgező hatású.