Közzétette:
Uralkodásának első éveiben a vallás- és egyházpolitika állt figyelmének homlokterében. 1781-es türelmi rendeletével érdemben javította a protestánsok és a görögkeletiek vallásgyakorlásának lehetőségeit. Megszűnt az addigi eskütételi kötelezettség hivatalvállalás esetén, a vegyes házasságban élő protestáns apák gyermekei a protestáns vallást is választhatták, törülték a katolikus püspökök felügyeleti jogát a protestáns lelkészek fölött, s minden 100, majd később 50 protestáns család hívhatott és választhatott lelkészt, építtethetett magának templomot, paplakot és iskolát – igaz, a templom nem nyílhatott az utcára és nem lehetett tornya és harangja. A következő években mintegy ezer templom és lelkész nélküli protestáns gyülekezet élt a szabad és nyilvános vallásgyakorlat jogával.
Az abszolutista államfelfogásnak megfelelően József is úgy gondolta, hogy nemcsak a világi rendek, hanem az egyház is alá van rendelve az államnak, pontosabban az uralkodónak. Ezért engedélyhez kötötte a pápa bulláinak és egyéb rendeleteinek kihirdetését (placetum regium), és 1782-ben feloszlatta a nem oktatással vagy betegápolással foglalkozó szerzetesrendeket, köztük a bencéseket, ferenceseket, cisztercieket, pálosokat és domonkosokat. Ez 140 kolostor több mint másfél ezer szerzetesét érintette. A férfi rendek közül egyedül a kor szellemével leginkább lépést tartó piaristák működhettek tovább. Ezt követően bezáratta a püspöki szemináriumokat, és a lelkészképzést állami ellenőrzés alá helyezte. A felvilágosult vallásosság jegyében megtiltotta a zarándoklatokat és körmeneteket.
1783-ban jelent meg az ún. zsidó-rendelete, amely a zsidósággal szembeni addigi korlátozások többségét megszüntette. A továbbiakban a zsidók is bérelhettek földet, igaz, azt csak zsidókkal műveltethették. Foglalkozhattak iparűzéssel, és beköltözhettek a szabad királyi városokba, noha nem sérthették a céhek érdekeit. A továbbiakban a zsidók is alapíthattak saját iskolákat, és bármelyik keresztény intézményt látogathatták. Ugyanúgy kötelezhetők lettek katonai szolgálatra, mint mások, s a mindennapi életben nem a jiddis, hanem a német, latin vagy magyar nyelvet kellett használniuk. Mindez a zsidók részleges emancipációját jelentette összekötve az integrálódás elvárásával.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (284—285. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9
Lighthouse 