Mészöly Miklós életpályája

Szekszárdon született 1921. január 19-én, nemzedékekre visszamenően polgári- értelmiségi családban. Édesapja ármentesítő mérnök volt, édesanyja egy ügyvéd lánya, a család Babits szüleivel is baráti kapcsolatban állt. Iskolai tanulmányait Szekszárdon végezte, 1938-ban érettségizett, utána a fővárosban jogot tanult. 1942-ben végzett, majd szülővárosában lett ügyvédbojtár. A Sorbonne-on szeretett volna irodalmat és filozófiát tanulni, de a háború miatt erre nem volt módja.

A pécsi Sorsunk című folyóiratban jelent meg első novellája, még családi nevén (Molnár). 1944-en behívták katonának, tüzérnek képezték ki, majd Németországba vitték alakulatával. Többször megszökött, többször elfogták, hadifogságban is volt, végül mégiscsak hazajutott.

1945-től a legkülönbözőbb munkákat végezte: „Voltam kétkezi munkás, malomellenőr, közben folytak a szovjet jóvátételi szállítások, s én terménybegyűjtési ellenőr voltam. Átmeneti kampányidőre még burgonya-biztosnak is tituláltak… Alakulása közben láttam a világot, az ideológiai zűrzavart, az állatiasnak és meghatóan emberinek abszurd keveredését…”

1947–1948-ban Szekszárdon a Tolna megyei Kisújság felelős szerkesztője volt, szépirodalmi műveit itt már Mészöly néven közölte. 1948-ban Pécsett jelent meg első novellás könyve, a Vadvizek. Ugyanebben az évben feleségül vette Polcz Alaine pszichológust, aki később nemcsak szakmájában, hanem íróként is ismertté vált Asszony a fronton című dokumentumregényével.

A Rákosi-korban többnyire munkanélküli volt, 1951–1952-ben az Állami Bábszínház dramaturgjaként dolgozhatott. 1955-ben mesekönyvei jelentek meg. 1957-es elbeszéléskötetét (Sötét jelek) a hivatalos kritika elutasítóan fogadta, a szerzőt rendszeresen zaklatták. Másfél évig félig-meddig illegalitásban dolgozott vidéken, majd szabadfoglalkozású író volt. A Kádár-korszak mindvégig elutasító vele, műveit nem akarták kiadni, drámáit bemutatni. Az 1968 után kibontakozó ellenzéki mozgalmakban nemcsak részt vett, hanem azok egyik vezető személyiségévé vált. A korszak fiatal írónemzedékei benne látták egyik legfőbb példaképüket. 1990-ben Kossuth-díjat kapott.

Forrás: Sulinet Tudásbázis