December 13-a Luca napja

„Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja” – szól a mondóka

Szent Luca, olaszul Santa Lucia ünnepnapja december 13-a, az év legrövidebb napja. „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja” – szól a mondóka.

Őt tekintik a látás védőszentjének, valamint ő a szüzek védőszentje is. Noha Luca vagyonos szicíliai családból származott, elutasított minden földi javat, még a házasság gondolatát is. Szüzességi fogadalma után kérője bosszúból arra kérte a római kormányzót, zárassa Lucát bordélyházba.

Ez azonban meghiúsult, mert Luca mozdíthatatlanná vált. Mivel nem tudtak belőle prostituáltat csinálni, máglyahalálra ítélték, de a lángok nem égették meg. Végül karddal átdöfték a nyakát. Szicíliában halt meg 304-ben.

 A magyaroknál ehhez a naphoz sokféle népi hagyomány, hiedelem, babona társul. A legismertebb a Luca-szék készítése: ezen a napon kezdenek hozzá, kilenc (más elképzelés szerint tizenhárom) fából.

Karácsony estére kell elkészülnie (minden nap dolgoznak rajta, ezért is terjedt el az a mondás, hogy „Olyan lassan készül, mint a Luca széke”), amikor is készítője, ha rááll a székre, láthatja róla a falu valamennyi boszorkányát. A boszorkányt több módon is igyekeznek távol tartani: fokhagymát tesznek az ablakokba, patkót helyeznek a küszöbre vagy éppen seprűt raknak keresztbe az ajtók elé.

Luca napja egyben női dologtiltó nap is: nem szabad a nőknek ezen a napon dolgozniuk (sütni, varrni, mosni, stb.), ellenben a háziasszonyoknak ajánlott ilyenkor sokat ülni és piros almát enni. Ilyenkor más elfoglaltságot találnak: a Luca-napi szerelmes jóslások elvégzése.

Ennek is igen sok módja van: egyikből a jövendőbeli férj nevét lehet megtudni, egy másikból, hogy hány év múlva kerül sor a lakodalomra.

Luca napját több európai országban ünneplik: különösen nagy hagyományokkal rendelkezik Svédországban. Itt Luca napja a karácsonyi ünnepek kezdete, ilyenkor a legidősebb lány fehér köntöstvesz fel, fejére örökzöldekből font koszorút tesz égő gyertyákkal.

(forrás: Hiedelmek, hagyományok, babonák. Korona  K., 2007. 420-421.o.)