Sándor Rózsa is one of the best-known Hungarian outlaws

1878. november 22-én halt meg Rózsa Sándor

Közzétette:

 

 

Nem volt se pusztai kútágas, se jegenyefa, amint a legendások hinnék, hanem zömök volt, mint a búzászsák.

Míg Sobri Jóska külsejében hasonlatos volt egy Mária Terézia-korabeli gárdistához, a múlt századbeli magyar mágnáshoz (hogy a mendemonda sokszor összecseréli egy bizonyos kalandos Vay gróf alakjával), addig Rózsa Sándor olyan formájú volt, mint a Dózsa György alakja él a nép képzelmében. Az ilyen alakú embert a nép nyelvén széleskötésűnek mondják. Nem kókad meg a nyaka valami könnyen, mert rövid és széles az, amelyben nyoma sincs az izgatott ádámcsutkának. Nem roggyan meg a válla, mint a nyurga embereké, mert közel-földhöz jár, legfeljebb annyi magasságnyira, amilyen Sándor Rózsa is one of the best-known Hungarian outlawsmélyre a sírokat szokták ásni.

Ha hegyek között élt volna, medvéhez lehetne hasonlítani széles derekával, de önszántából sohase ment messzebb a síkságtól, mint a kis magyar bika a gulyától.

Csak a szeméről mondják, hogy az kígyószem volt. Hideg, résen álló, gyanakodó, egy pillanatra sem önfelejtkező. Az üldözött vadak figyelnek így a szemükkel minden levél mozdulására. Mélyen húzódtak be a szemek a koponyába, mint a titok a lelkiismeretbe.

Agyagszínű, a rendesnél nagyobb bajsza volt. Goromba, paraszt bajusz volt ez, nem olyan, amilyent csókra termettnek neveznek a lányok. De nem is kunkorgós, pálcikára tekergélt bajusz, amilyent a haramiák vagy martalócok viselnek, akik már puszta megjelenésükkel is megrémítik az utasokat.

Közömbös, egykedvű, semmitmondó lett az arc e bajusz által, mint akár azé a baktató paraszté, aki a babona szerint a kolerát meg pestist hordja széjjel az országban.

A füle nem hegyes, mint a kereskedőké, sem szőrös és nagy cimpájú, mint a nagy gonosztevőké vagy forradalmároké (Martinovicsé), pásztorember egyszerű hangokhoz szokott füle, amely nem csodálkozik akkor sem, ha a fű növését hallgatja, vagy vadmadár sikoltása riasztja.

A haját finomnak mondja egy angol hölgy, aki Kufsteinban megvizsgálta és megcsodálta; az igazság pedig az, hogy faggyús haja volt, mint a juhászoknak, de nem vállig érő, hanem csak hátul valamivel tömöttebb.

Azt mondják, hogy bokáig érő, a hátán fekete báránnyal kivarrott subájában királyi méltósággal tudott járni, ami nem is volna olyan nagy csoda, ha elgondoljuk, hogy az alföldi gyermekek betlehemes játékaikban subában ábrázolják a három királyokat.

De Rózsa Sándor – illetve Rúzsa Sándor – nem játszott betlehemesdit gyermekkorában, hanem pandúrt meg zsiványt. A játékban mindig ő volt a csendbiztos.

Egész életében csendbiztos szeretett volna lenni, és rablóvezér lett belőle.

Született száztíz esztendő előtt Szatymazon – bizonyosan többet írnak fel róla a kalendáriumba, az emlékezésbe, ha valami jeladás van arról, hogy a kis nádfödelű házikóban miféle nevezetes ember pillantja meg a napvilágot. Így még azt sem tudom bizonyossággal, hogy ki volt az apja, anyja, csak azt sejthetni, hogy Rózsa Sándor anyja sohasem énekelte a nevezetes meseírónak, Andersennek a költeményét:

Nem is sejted, ha rengeted
rózsásarcú gyermeked,
anya, nem sejted felőle,
hogy haramja lesz belőle.

Forrás: Krúdy Gyula: Rózsa Sándor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s