Grósz és Pozsgay

Az új pártvezetés és az ellenzék viszonya ellentmondásosan alakult. A Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulójára emlékező 1988. június 16.-i budapesti tüntetést, amelyen mintegy 400-an vettek részt, a rendőrség durván feloszlatta. Az erdélyi falurombolás ellen tiltakozó június 27-i tömeggyűlést, amelyen több tízezren jelentek meg, viszont engedélyezték a hatóságok. 1956 óta ez volt az első olyan nagy tömegmegmozdulás, amelyet nem a párt nagy szatellitszervezetei szerveztek. 1988. szeptember 12-én felvonulhattak a környezetkárosítónak gondolt Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen tiltakozók is. Pozsgay Imre, aki nemcsak PB-tag, hanem júniustól a kormány államminisztere is volt, november 24-én bejelentette, hogy az MSZMP párbeszédet kezd az ellenzéki szervezetekkel. Röviddel ezután, november 29-én Grósz Károly viszont arról beszélt a budapesti Sportcsarnokban összegyűlt pártaktivisták és munkásőrparancsnokok előtt, hogy az MSZMP az egypártrendszer viszonyai között képzeli el a politikai pluralizmust, s hogy az országban „fehérterror” réme fenyeget.

A pártvezetésen belüli megosztottságot tovább élezte Pozsgay Imre 1989. január 28-i rádiónyilatkozata, amelyben az addigi terminológiától eltérően az 1956-os forradalmat nem ellenforradalomnak, hanem népfelkelésnek nevezte, és egyben a többpártrendszer bevezetésére tett javaslatot. A Központi Bizottság február 10—11-i ülésén vitatta meg a Pozsgay nyilatkozata által előtérbe állított kérdéseket. Késhegyig menő vita után a testület végül bizalmat szavazott a kommunista reformpolitika szimbólumává magasodott politikusnak. Az ülésről kiadott közlemény hangsúlyozta, hogy a népszuverenitás és a jogállamiság elvéből kiindulva a Központi Bizottság folytatni kívánja a politikai intézményrendszer mélyreható reformját, s hogy a politikai rendszer pluralizálása az adott helyzetben a többpártrendszer keretei között valósítható meg.

 Pozsgay Imre híres nyilatkozata a Kossuth Rádióban, ahol a MSZMP KB tagja kijelentette: „1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése.” MTI fotó

A közlemény megjelenésekor az egypártrendszer ténylegesen már a múlté volt. A Magyar Demokrata Fórum és a Fiatal Demokraták Szövetsége után 1988 végén és 1989 elején számos más pártszerű képződmény jött létre. A Szabad Kezdeményezések Hálózatából 1988. november 13-án megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. Ezt november 18-án a Független Kisgazdapárt ujjalakulása követte, A Szociáldemokrata Párt 1989 januárjában, a Nemzeti Parasztpárt – Magyar Néppárt néven – 1989 februárjában szerveződött újjá. Az ún. történelmi pártok színre lépését a Kereszténydemokrata Néppárt április 2-i újjáalakulása tette teljessé.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (465—466. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9