Közzétette:
Az erdélyi reformációnak van egy rendkívül feltűnő, a zsidóságba visszakanyarodó hajtása: a szombatosság.
Sehol oly nyilvánvalóan és tökéletesen együtt nem lehet találni a protestantizmus szinte szabályszerűnek mondható négy állomását: az evangélikus, a református, az unitárius és a szombatos felekezetet, mint ezen a csodálatos földön.
Szombatosok Bözödújfaluban • A székely szombatosság vagy zsidózás egy illegalitásban működő vallási közösség volt, amely soha nem kívánt önálló felekezetté szerveződni. A történelemnek egy fura kísérleteként a közösség tagjai, főként erdélyi székelyek, egyszerre szerettek volna igazi keresztények és zsidók lenni. Ez a kísérlet azonban eleve tragikus kudarcra volt ítélve. Sorsuk az állandó peremlét lett, a kirekesztettség. Sem keresztények, sem zsidók nem fogadták igazán maguk közé őket.
A protestantizmust általában haladó mozgalomnak mondják. Az is. A keresztény gondolat hierarchikus, scholasztikus és ceremoniális beszűkítésével szemben szabadságmozgalom, mely a vallásosságot szekularizálja és a kereszténység számára lehetővé teszi az új korszellemmel való megbarátkozást. Van azonban egy más lehetőség is, s ez az, hogy a reformáció benső lényege szerint reakciós mozgalom, amely a katolikus egyház elvilágiasodása ellen protestál s visszavezeti a kereszténységet a régi eszményeihez, vagyis a szó szoros értelmében vissza igyekszik forgatni az idők kerekét. Ezt a szokatlanul, sőt megdöbbentően hangzó tételt, mely ellen minden protestáns ember ösztönszerűen tiltakozik, – akármilyen különösen hangozzék is: az egyháztörténet mindenfelé, de a legklasszikusabban az erdélyi reformáció négy stációján igazolja.
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (635. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0
