Open-air museum (Ópusztaszer) - farm in Szentes

Településszerkezet a trianoni Magyarországon

Közzétette:

 

 

A társadalmi átrendeződéssel párhuzamosan a településszerkezet is átalakult. A városok és a városi lakosság száma jelentősen megnőtt, a falvak és tanyák száma pedig csökkent. A két világháború közötti 3643 településsel szemben az 1949-es statisztika már csak 3265 települést regisztrált. Ezek közül 54 minősült városnak és 3211 községnek. Az 54 városban az össznépesség 37%-a lakott, tehát nagyjából ugyanannyi, mint a háború előtt. A várossá minősített települések száma 1980-ig 96-ra, s a 100 ezer főn felülieké ezen belül 2-ről 7-re emelkedett. A városlakók aránya ugyanezen idő alatt 37%-ról 53%-ra nőtt. A városfejlődés élén továbbra is Budapest haladt, amelynek a lakossága 1980-ra elérte a kétmilliót. Mögötte Debrecen következett 212 ezer fővel, majd Miskolc, Szeged és Pécs közel 200 ezer lakossal. A tanyai és pusztai lakosság jelentős hányada eközben beköltözött a városokba és a falvakba, illetve kihalt. A külterületi népesség száma, amely 1949-ben még 1,6 millióra rúgott, 1980-ra 500 ezer főre olvadt.

 

Open-air museum (Ópusztaszer) - farm in Szentes

Skanzen (Ópusztaszer) – szentesi tanya

A gyors ütemű városiasodás el ellenére a falvakból való elvándorlás korántsem tartott lépést az iparosodás ütemével, ami hatalmas mértékű ingázás kialakulását eredményezte. 1960-ban az aktív keresők 13 és 1980-ban 24%-a (1,2 millió fő) „bumlizott” napi gyakorisággal lakó- és munkahelye között. Az ingázók nagy számából következett, hogy a községek jó része elvesztette egyoldalú agrárjellegét. Vagyis a hagyományos magyar falu a hagyományos parasztsággal együtt egy-két évtized alatt felszámolódott. Ezzel párhuzamosan tűnt el a sok faluban egészen addig megőrzött festői népviselet, amelyet a városiakéval többé-kevésbé megegyező konfekcióruha váltott fel. Legtovább a kötény viselete tartotta magát, amelyet az idősebb falusi asszonyok olykor még ma is hordanak. A népviselettel együtt tűntek el más évszázados szokások, például az egy tálból evés és egy pohárból ivás hagyománya vagy a baromfik keltetése a lakótérben.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (450—451. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s